A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi

Kovács Barbara: A csacsi

Kéne egy csacsi. Egy olyan igazi.

Azt hiszem vele tudnék jól játszani!

Mufurcnak hívnám, adnék neki enni,

és úgy szeretném, mint ahogyan senki.

Apa kinevetett, és vett egy videót.

Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot!

- Új kocsira gyűjtünk, érted, új kocsira! -

Nyafogtam, hogy: - Jó, de miért nem csacsira? -

- Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal,

mihez is kezdenénk e makacs jószággal?

Hol szaladgálna, és mivel etetnéd,

és hol aludna, az ágyadba vinnéd? -

Kimértem, a szobámba épp befér egy csacsi,

csak az ágyamat kéne kicsit arrébb tolni.

És igen, aludni bevinném az ágyba,

nem is kéne más, csak tán még egy párna!

Anyu azt mondta: - Ne légy ilyen buti!

Lakásba nem való egy igazi csacsi! -

Jó. De, ha megnövök, veszek egy nagy kertet,

ültetek majd kórót, vetek bele füvet,

és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit,

lesz sok pénzem, s végre:

vehetek egy CSACSIT!

***


vers forrása:
http://diakszogalanta.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1196761