A hét verse - Varró Dániel: Randi

Varró Dániel: Randi

Kimondok minden mondhatót 

(a fecsegésben annyi báj van), 

de bárcsak arra volna mód, 

hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet. 

A csíkos kabátot, a kesztyűt, 

a szipli-szeplős részeket 

a soha-már-be-nem rekesztjük

röhincsélések tetején 

(hogy nem potyog nyakadra egy sem?) 

vagy azt, hogy ez a te meg én 

végsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett. 

Hogy van-e közös mibenlétünk. 

Hogy véletlenül vagy direkt 

van az, ha egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem 

(tudod, a soha-el-nem-válunk 

én-csak-veled-te-csak-velem) 

vagy egyszerűen csak úgy járunk?

***

vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1235692