A hét verse - Reményik Sándor: Az örömszerzés programja

Reményik Sándor: Az örömszerzés programja

Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén, 

És nem mindegy neked: 

Dobban-e más szív egyszerre veled 

A mindenség kietlen kebelén. 

Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén. 

Oszlop vagy? – Dóm vagy? – Hegycsúcs vagy? – Lehet. 

Fölötted még egy kupola feszül: 

A mindent elfedező Szeretet. 

Hiába mondod: magamért vagyok. 

Hiába mondod: magamnak vagyok. 

Mosolyog a rejtelmes messzeség: 

„Nem igaz" – mondja – és ragyog, ragyog. 

Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén, 

Te másokért, mások számára vagy. 

Örömszerző vagyok általad én. 

Én, aki más örömöt úgyse szerzek, 

Ki az életnek rossz cselédje voltam, 

S kinek egyebe sincsen, mint a versek. 

Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén. 

Te engesztelő, áldozati láng, 

Szent füst vagy az Élet oltárkövén, 

Mindent pótló ezerjófű-növény. 

Te azért vagy, hogy elmenvén, vigasztalj, 

Szellemet idézz, szépséget marasztalj, 

S megtérve megkönnyítsd az én keresztem: 

Hogy olyan kevés örömöt szereztem.

***

vers forrása:
Gabó karca
https://moly.hu/karcok/1231368