Havi zárás: ez volt 2020.márciusa

Komolyan elgondoltam azon, hogy hagyom az egészet, és nem írok márciusi zárást, mert minek nyavalyogjak, ilyen stresszes időkben. 
Pedig szerencsés vagyok, - eltekintve a brutális megfázásomtól, amit a legjobbkor időzítettem be, és második hete szenvedek vele, - semmi okom panaszkodni, itthon vagyok a három gyerekkel, megint főállású anyaként töltöm napjaim. 
Pont tegnap kérdezte az osztályvezetőm, hogy kérek-e távmunkát, de ki sem látunk néha az első osztályos leckehegye alól, meg párhuzamosan boldogító az elsőssel és a harmadikossal napi 3-4 feladatot leküzdeni. 

Nálunk a digitális oktatásra való átállás a gimisnél ment a legkönnyebben, ők már szerdán, 18-án elkezdték szervezni a Google Classroomokat, tantárgyanként. Habár az osztályfőnökük most vasárnap írt arról nekünk szülőknek, hogy még mindig van egy-két kóbor lélek az osztályukban, akinek lasszóval kell begyűjtenie a leckéket, be is szedtek páran néhány egyest. 
De Fannival megbeszéltük, hogy az elég furcsa, hogy 16-17 éveseknek többször is el kell magyarázni, hogy csupán lustaság miatt fognak megbukni, merthogy ugyebár mindenhol meg lehet bukni, csupán házi feladat hiánnyal is. 


El is magyaráztam a harmadikosnak meg az elsősnek is, hogy ciki lesz, ha kimaradnak az osztályukból, mert lajhárosat játszottak napokig. Nálunk van tanulás szombat-vasárnap is, egyszerűen jobban tudom elosztani így a tanulnivalót. 
Rátelepítettem a mobilomra a G. Classroomot és a Krétát is, ez utóbbi applikáció szégyenletesen gáz, még a híresen rossz Neptunnál is megbízhatatlanabb!
Délelőtt és ebéd után is van tanulás, de ha reggel bekapcsolom a mobilom, néha 9-12 email fogad, a két kisebb tanáraitól.
Tiszta öröm...

Volt a twitteren egy körkérdés is arról, hogy ki, mióta van otthon, illetve Anett vetette fel, hogy baromira lassan, teljesen máshogy telik az idő, az otthoni karaténnal, home officeban.
Mi tegnap beszéltünk arról a nagylánnyal, hogy neki is egy hónapnak tűnt az otthoni suli, holott még csak a harmadik hét, második napja telt el. Én konkrétan elfelejtettem havi beszámolót írni a munkahelyre, rám kellett érte szólni, mert annyira távolinak tűnik térben és időben is március :)

Szóval egyfelől érdekes tömeges emberkísérlet ez a házi karantén, otthoni oktatás, másfelől bizarr, abszurd élmény.


Az előző havi zárásban említettem, hogy fogok menni Szegedre, könyvtári konferenciára, amiről írtam is ide a blogra egy bejegyzést, sőt közzé tettük a hivatalos OIK blogon is. Több, mint 500-an olvasták már a két oldalon, meglehetősen büszke is vagyok rá ;)

Könyvtári Intézetben is jártunk tanulni még március első két hetében, ahová írtam egy beadandót, és elvileg úton van felém a tanúsítvány is, a sikeres tanfolyamvégzésről.
Olvasni meglehetősen hektikusan olvastam, hangulatingadozással, depresszióval, aggodalommal, lemondással, felkavarva is - de mint erről mostanában egyre több helyről halljuk, teljesen normálisan reagáltam a helyzetre.

Előbb vagy csak amazonos ingyenes ekönyveket tudtam olvasni, aztán volt egy ismeretterjesztő könyveket olvasós szakaszom, amiből On Sai regénye, Artúr szakított ki végleg. 



Blogposzt három készült a hónapban, tőlem, illetve két könyves kvízt osztottam meg, amit Timi kolléganőm készített az OIK FB oldalára.
Könyves kvíz még biztosan érkezik minden szerdán ide is, a heti versekkel együtt, viszont nincs ihletem értékeléseket írni, ezt őszintén megvallom.

Vigyázzatok magatokra, és sok Kitartást kívánok, a hírek, a feszültségek, a karantén, vagy éppen az otthoni munka, digitális oktatás elviseléséhez!

Ha én nagyon kiakadok, mindig zenét hallgatok, kitáncolom magamból a feszültséget. Letöltöttem a telefonomra, kitűnően lehet házimunkát is végezni ezekre a zenékre. Csak mozogjon a csípő, a fenék, a láb, szabaduljanak fel az endorfinok ;)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit