Neil Gaiman: Felkavaró tartalom (Trigger Warning)

Mi is az a Könyvmoly Párbaj?
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)

Neil Gaiman az egyik kedvenc íróm, Amerikai istenek című modern mondája teljesen lenyűgözött, és gyűjtöm azokat a novellásköteteit, amelyekben Árnyékról ír apróbb meséket. Magyarul a Sandman sorozatot nem olvastam még, illetve a Szerencsére a tej című gyerekkönyvét, de ezen felül mindent :) Mondom, lenyűgözött, még akkor is, ha egy ilyen válogatáskötet szokás szerint tartalmaz jobban sikerült és kevésbé nagyszerű írásokat.

Tartalomleírás:

Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát.
http://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-felkavaro-tartalom
Eredeti megjelenés éve: 2015.

Az angol cím Trigger Warning, és őszintén bevallom, hogy számomra ismeretlen fogalom volt. Neil magyarázata szerint a felkavaró tartalom szókapcsolattal ő is először a neten találkozott, és olyan képeket, szöveget, tartalmat jelölnek vele, amelyek felzaklathatják az olvasó, nézelődő lelkét, megriaszthatják az ember nyugalmát.

Mint írja a novellái, melyek nem mindig zárulnak boldog véggel, szintén alkalmasak lehetnek erre, ezért választotta a címet. (off: tudni kell, hogy Neil adja meg a könyvei, művei címét, ő végzi a történetek sorrendbe állítását, de úgy gondolja, hogy az olvasónak magának kell eldöntenie, milyen sorrendben halad olvasás közben - egyben olvassa-e el az egész kötetet, külön-külön adagolja, vagy össze-vissza ugrik benne. A történetek nagy részének nincs köze egymáshoz, általában különböző felkérésre, alkalmakra készültek.)
Nem fogom elemezni a kötet nagy részét, főleg nem a számomra legfontosabb Árnyék novellát, mert nem igazán tartom olyan jónak, mint az eredeti regényt, de az Amerikai isteneket idén amúgy is újra szeretném olvasni, majd akkor szót ejtek a különféle plusz mesékről.

Most csak pár mesét említenék meg, mint nagyon tetszetőset, elsőként a Mesenaptárt, Calendar of Tales-t, ami nem egy újszerű gondolat - Hans Christian Andersen is írt ilyesmit, tizenkét történetet,  mind egy-egy hónaphoz címezve. Neil újszerűségét az adta, hogy a twitteren neki küldött csiripekből készültek mini novellák :) nagyon népszerű és lelkes tweetelő író, napi kapcsolatban él a rajongóival.

A Sorok között írói körblogban pár hete szerepelt a fanfiction, mint műfajjal kapcsolatos vélemények, linkeltem is a molyon a hazai írók blogbejegyzéseit, és itt a csattanós válasz, hogy mennyire megfér a műfaj, Neil két fanficet is beválogatott a kötetbe, egy Sherlock Holmes sztorit és egy Dr. Who továbbírást. Ez utóbbit nem tudom megítélni, hogy mennyire volt sorozathű, bár így ismeretlenül is követhető volt, de az SH írás nagyon jó lett, imádtam.

Az alvó és az orsó címmel fordították le ezt a 2014-es mesefeldolgozást, melyet Chris Riddell rajzai tesznek teljessé, amelyben Hófehérke Csipkerózsika megmentője lesz. Két dolog miatt nagyon népszerű, illetve némiképpen botrányos, az egyik a csók, amivel felébred az alvó lány; a másik meg az, hogy a hercegnő maga veszi kezébe sorsát, és nem házasodik össze senkivel. Modern szellemű mese, van választás mondja a főhős és igaza van. Mindig van választás, csak az ismeretlen sokszor félelmetesnek tűnik.

Huszonnégy történet van a kötetben. de egyik sem olyan szívfájdító, mint a The Man who forgot Ray Radbury (Aki elfelejtette Ray Radburyt). Több, mint tisztelgés ez egy írófejedelem előtt, játék Radbury életművével, számtalan utalás a Marsbéli krónikákra vagy éppen a Fahrenheit 450-re, tehát nem árt, ha az olvasó ismeri legalább ezt a két leghíresebb művét.

Összességében szerettem ezt a kötetet, sose szoktam megbánni, ha Gaiman olykor véres, néha nehezen követhető, de mindenképpen egyedi világába merészkedem. (4,5 csillag a lehetséges ötből.)

Nem javasolnám kezdő olvasmánynak, Gaimant legkönnyebben először a regényein keresztül lehet befogadni, a nagyon sztárolt Csillagport én annyira nem szerettem, viszont az Anansi fiúk, a Sosehol, de főleg a Temető könyve, vagy az Elveszett próféciák  elolvasása után már jó szívvel ajánlom a novelláskötetet.

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com