2016. február 5., péntek

Jane Austen: Meggyőző érvek



"– Egyetlen nő sem tudná feledni, akit igazán szeretett.
Harville kapitány elmosolyodott, mintha azt mondaná: „Igazán, ilyen hűséget tulajdonít a női nemnek?”. Anne pedig ugyancsak mosolyogva válaszolt a néma kérdésre:
– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk. Mit tehetnénk? Mi otthon élünk, bezárva nyugalmas környezetünkbe, érzelmeink prédájául. A férfiak viszont erőfeszítésre kényszerülnek. Van hivatásuk, kedvteléseik, valamiféle hivatásos intéznivalójuk, ami hamarosan a külvilágba szólítja őket, és a folytonos elfoglaltság közepette, a változások során elhalványulnak az érzelmek."


Tartalom:

Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel.
Anne  huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem.
Eredeti megjelenés éve: 1818.
http://moly.hu/konyvek/jane-austen-meggyozo-ervek




Vélemény:

újraolvasás volt, hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy második, vagy harmadik alkalommal. Azt tudom, hogy én már megint a kisebbség leszek - NEM szeretem Anne Elliotot, már elsőre se jött be, és ez az évek múltával sem változott. Abban teljesen egyetértek, hogy látszódik rajta, hogy utolsó mű volt, mert Anne karaktere merít az összes addigi Austen hősnőből. Amikor először találkozik ismét a kapitánnyal, teljesen ugyanazt a mondatot mondja, mint amit Lizzie, amikor újra látja Darcyt :) "Túl vagyok rajta, megvolt, túlestem a nehezen, hosszú idő után újra együtt voltak ők ketten, egy és ugyanazon helyiségben"
Az állandó félszegségében Anne egy az egyben Fanny Price-t idézi, a Mansfield kastély hősnőjét, ő ilyen kis hallgatag, csendes szemlélője az eseményeknek. Némelykor meg olyan udvarias és okos, mint Elinor Dashwood az Értelem és érzelemből. Nekem nem jön be Anne Elliot, de megértem, hogy egy visszahúzódó alaptermészetű olvasónak mi lehet vonzó benne.

Wentworth kapitányba könnyű beleszeretni, mert az a levél! hát az egy romantikus műremek, kérem szépen, bár néhány mondata Darcyt idézi - aki ugyebár a legkedveltebb, legrajongottabb Austen férfi karakter.
Blogírás előtt jöttem rá arra, hogy igazából ez egy olyan könyv, amihez nem árt kicsit idősebbnek lenni, mert akkor lehet bőven kiélvezni Austen társadalomkritikáját :) Lady Russell hasonlít Miss Taylorra, csak Anne nem olyan szerencsés, mint Emma, és barátnője-pótanyja nem látja előre a kiszemelt férfiben lakozó eljövendőt.
Sir Elliot és tulajdonképpen Mr Elliot is elszórakoztatott, de az igazán halálos Mary. Ez a hipochondria, hisztéria, önzőség egy gyermeklelkű felnőtt örökös boldogtalanságát vetíti előre és azt hiszem élete során mindenki fog találkozni legalább egy ilyenféle egyénnel, vagy hallani róla.
(Manapság a hírgyártó médiumoknak köszönhetően meg villámsebesen megtörténhet ez.)

Igazából a regényben nem rossz a szerelmi szál, de még jobb a másodlagos karakterek közti Hiúságok vására, amely nem olyan grandiózus, mint Thackeray-nél, de talán pont ettől ismerősebb, könnyebben beazonosítható az átlagolvasó környezetében.
Nem ez a kedvenc Austen regényem, de azért 4 és fél csillagot mindenképpen megérdemel :D

Borítómustra:

Ritkán szoktam megjegyezni, de most muszáj, mert én ebben a kiadásban olvastam:

Direkt nagyobbra vettem, hogy lehessen látni, mi a bajom vele - könyörgöm, ez Darcy és Bingley!!! A könyvben semmi ilyesféle momentum sincs...
Mennyivel jobb már az Ulpius borítója, vagy a Lazié, ami a filmből egy képkocka...
Még szebb a legegyszerűbb, a kalligrafikus, ami Bath-ot idézi:


Végül egy kis szégyentelen önreklám:


„Azon ritka írók közé tartozik, s ennyiben Dickens mellé állítható, akik a kisszerűséget utánozhatatlan bájjal tudják bevonni, a kellemetlent mulatságosan tudják ábrázolni. lronizáló személytelenségében és racionális életszemléletében felvilágosodás szelleme él tovább, erkölcsi érdeklődésében, lélektani realizmusában már a viktoriánus regény-irodalom csúcsai felé mutat.”

Karen Joy Fowler könyvében öt nő és egy férfiú találkozik havonta egyszer, hogy megvitassanak egy-egy Austen művet. Sajnos itt erre nem lesz lehetőség, viszont szeretném 2016-ban újraolvasni a könyvben is szereplő 6 Austen regényt, és ehhez lelkes könyvmolyokat keresek, könyvklub tagnak :)


Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése