2016. február 3., szerda

Márai Sándor: A gyertyák csonkig (csontig?) égnek

"Az emberek semmire nem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre."


Tartalom:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe.
Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: a világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.


"El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. 
El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük."
*
"Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk, vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk – nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat vagy dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok."

Értékelés:
5/5 csillag.
Adhatnék kevesebbet, mert Márai felfogása arról, hogy csak férfiak között létezhet igaz barátság, meglehetősen szexista és unalmas.

Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy Henrik meg fogja ölni Konrádot, de azt hiszem jobb így. Megmondani, hogy tud a bűneiről, a felesége volt hibáiról, talán nagyobb büntetés, mint egy golyó lett volna.
Érdekes ez a könyv, mert minden barátság egyenlőtlen kapcsolat, és ha Konrád akarta volna számtalanszor kiléphetett volna belőle, de őt valószínűleg vonzotta a fény, a másik népszerűsége, sikeressége. Mint egy oldalkocsi, nem a motor része, de leválasztva csak a motor képes továbbhaladni. (habár megértem, minden ember szeretne egy igazán sikeres ember barátja lenni, ha csak ennyit érhet el az életben)

Minden szereplő álszent, így nem lehet őket szeretni, és talán nem is tudom őket szánni sem. A büszkeség, hiúság, „ki-ha-nem-én” elv alapján mozognak, valójában érzelmi intelligencia, és főleg empátia nélkül. (az egyetlen pozitív figura a könyvben Nini)

De azért ez egy JÓ könyv, lenyűgözően sok igaz mondattal - lásd a három választott idézetet. Márai stílusa tökéletes, mint mindig. A két különböző egyéniségről szóló elmélete több, mint elgondolkodtató. Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon Henrik túlélte-e az elkövetkező huszonnégy órát.

A regény 2013 októberben volt Lumos bookclub olvasmány, eredeti értékelés itt van: http://moly.hu/ertekelesek/1295589
Update:
eredetileg elírtam a címet, A gyertyák csontig égnek :) Kaptam rá egy megjegyzést a molyon:
"Ha szándékosan írtad így a címet, akkor nagyon szellemes ötlet volt, de komolyan. :)"... és aztán belegondoltam, hogy tényleg illik a műhöz.
 

 Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

1 megjegyzés:

  1. Tetszik, amit írtál, az elírt cím is találó. Akkoriban főleg csak férfibarátságok lehettek. Jó ez (az) így (úgy).

    VálaszTörlés