A gond akár a szemfedél
A földomlás a zöld vetést,
nyomja a gond a szívemet,
megfullaszt mindent, eltemet,
bomlaszt az örök számvetés.
A gond akár a szemfedél,
vagy súlyos föld szemem fölött,
minden alája költözött,
s a napvilágra fel nem ér.
Lelkemben bomlik mind a kép,
poshadnak a halas tavak,
szúrágta erdők omlanak
egy fa ha áll, kísértetkép.
A gyanta már-már borostyán,
kövülnek régi ligetek,
halnak a csigás szigetek,
s lassan merülnek víz alá.
Haldoklás felejti magát,
ha elnyúlok a vánkoson,
csak villog alvó mosolyom
s elárul mint a redves fát.
***
Vers szövegének forrása:
centrifuga.blog.hu
centrifuga.blog.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!