A hét verse: Szabó T. Anna - Éjjeli lomb

Szabó T. Anna: Éjjeli lomb

Nem tudsz aludni. Téres-tágas

sötétség moccan, éled.

Nem tudsz aludni.

Éjjeli lomb szól,

kolompol: véged, véged.

Falevél tapsa, fű pengéje

egymáshoz fenve hallik,

sötét szobádba folyondár tör be:

feléd iramlik.

Öklödet zárod, szemed szorítod,

lehunyva tartod,

vetett ágyadnak támasztod hátad:

tartod az ajtót.

Ágyad lábának veted a lábad:

óvjon a tested,

éjszaka hangját, sötét harangját

kívülrekeszted.

Nem tudsz aludni. Számlálod önnön

szívdobogásod,

sötétség útját, éjszaka kútját

belülről látod.

Tüdőd a lomb és ered folyondár:

betekert végleg,

lélegző lombból szíved kolompol:

véged van, véged.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/78214