2016. július 5., kedd

Agatha Christie: Rejtély az Antillákon


FÜLSZÖVEG:

– Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…

Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó. 
És mégis…?

És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…? 
Rejtély az Antillákon! 
De sebaj: mindenkit megnyugtathatunk – Miss Marple fölött eljárt az idő, de a bájos öreg hölgy mégsem hagyja magát. Kötögetés, csevegés, némi kis finom hallgatózás – és a rejtély nem marad örökre Rejtély!





A hivatalos AC oldal július hónapra kiválasztott olvasmánya az angolul Caribbean Mystery címmel, 1964-ben megjelent Miss Marple regény.
Érdekes módon a nemzetközi oldal listája szerint ez a történet a 10. Miss Marple sztori, a molyon a 11.-két szerepel, nem tudom miért...

A történet egy szószátyár öregember meséivel kezdődik, aki többféle Keletről szóló anekdota után felveti Miss Marple-nak, hogy megmutat neki egy gyilkosról szóló fényképet. De aztán mégsem tesz így, és mire másnap lesz, elhalálozik.
Habár Jane Marple fölött eljárt az idő, és nem a megszokott falusi környezetében játszódik a könyv, mégis elég hamar kiismeri a szóba jöhető gyilkosok természetét és gondolatban hozzá is hasonlítja őket számtalan vidéki ismerőséhez.
Van itt spanyol, kacér szépasszony, öregedő nyugdíjas orvos, multimilliomos titkárnővel, masszőrrel; két látszólag nagyon boldog baráti házaspár, és az elmaradhatatlan anglikán lelkész, valamint az egyházfi nővére. A Karib sziget nyaralót egy kellemes, fiatal pár vezeti, és minden idillikus, míg Palgrave őrnagy meg nem hal.

De vajon tényleg így volt-e, és az öregúr halála hozza felszínre a mélyben rejtőző dolgokat, vagy kiderült volna a nélkül is, hogy a házaspárok egyik fele már sosem beszélget egymással, ha kettesben vannak; vagy hogy a másik pár pedig kifelé kacsingat kapcsolatából. Mit rejteget a szállót üzemeltető Molly és Tim mosolya, vajon igaz-e a milliomos minden kijelentése, és  mi után kutat a masszőr, Jackson?

Relatíve ebben a kötetben sok a gyilkosság, három is történik, kevés híján négy, és noha én nem bírom a vérengzést, azért azzal mindenképpen egyetértek, hogy itt a bűnöket elkövetőt csak a Gondviselés hozta össze Miss Marple-lal, mert amúgy valószínűsíthetően jóval további áldozatokat szedett volna az illető. Még az is lehet, hogy élete végéig alkalmazta volna a taktikát, ami kétszer már bevált, és éppenséggel harmadszorra készült bevetni.

A mellékszereplők közül ki kell emelni Mr. Rafielt, a milliomost, aki úgy tűnik a pénzcsináláson túl abban leli örömét, hogy fensőbbségesen, lekezelően bánik embertársaival :D nem mondhatni, hogy ez az embertípus kiveszett volna.
Van egy másik Miss Marple történet, ami éppen Mr. Rafiel végrendeletével kezdődik, tehát nem túl szorosan, de ehhez a könyvhöz kapcsolódik, a Nemezis. Ez utóbbi cím is összekapcsolja a két művet, de többet nem árulok el, tessék elolvasni mindkettőt.




Filmfeldolgozás három is készült a regényből, önálló filmként 1983-ban (Helen Hayes) és 1989-ben Joan Hicksonnal (én azt ismerem, szeretem); illetve 2013-ban Julia McKenzie-vel egy epizód a Miss Marple sorozat részeként.
Noha harmadszorra, negyedszerre olvastam el - már esnek ki lapok a könyvemből -, azt tudom mondani, hogy megint számos apróságot fedeztem fel, amik így AC rajongóként megfogták a képzeletemet.

"Miss Marple-t úgy nevelték, hogy szívből tisztelje az igazságot, és természettől fogva igazán nagyon szavahihető személy volt. De bizonyos alkalmakkor , amikor kötelességének tartotta, valóban meglepő hitelességgel tudott hazudni."

Ez volt az az idézet, amit először megjegyeztem, mint a híres főhősünket leíró és nagyon meglepő tényt.
A következők, bár külön szerepelnek, mégis ugyanazt jelentik, és roppant jól leírják főhősünk nyomozási módszerét, tehát egymás után sorolom fel őket:

Egyetlen fegyvere van, egyetlenegy: a beszéd.
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.

"Mr. Rafiel mosolya egyre szélesebb lett. 
– A magával való társalgás könnyen veszedelmessé válhat – jegyezte meg. 
– A társalgás mindig veszedelmes, ha az ember el akar titkolni valamit – mondta Miss Marple."


Szívből ajánlom, jó kis olvasmány, itt van hozzá egy moly kihívás is:
https://moly.hu/kihivasok/nyaralj-agatha-christie-vel




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése