Veronica Rossi: Végtelen ég alatt (Mini-könyvklub 4.)

Júliusban a Végtelen ég alatt c. könyvet olvassuk Veronica Rossitól a Mini könyvklub negyedik fordulójában, ITT lehet majd a többiek véleményét olvasni. Mivel AniTiger volt olyan drága, hogy létrehozott egy közös olvasást a molyon, így még viszonylag időben is kezdtem el és fejeztem be a regényt.  (nota bene: EZ egy jó módszer, a további fordulókban is alkalmazhatnánk :D )



Fülszöveg, SPOILERES!


A ​​bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá. 

Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat. 
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki. 
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája.



Szokás szerint őszinte vallomással kezdem, a fülszöveg utolsó mondata számomra jócskán rémisztő volt, Katniss az egyik női főhős, aki hisztizése engem nem tudott lenyűgözni, csak elrettenteni.
(Catherine Earnshaw, az Üvöltő szelek főszereplője a másik, akitől én tudtam volna hisztizni, meg üvölteni...)
Na, szóval el voltam készülve a legrosszabbakra, de szerencsére azért ez a könyv nem az Éhezők viadala, bár persze jócskán lopizik, kopírozik innen-onnan, azért vannak benne eredeti ötletek is.

Gyorsan megírom, hogy a goodreadsen én 3 csillagot, a molyon 3 és felet adtam a regénynek, mert az alapötlet jó, csak mikor kifullad a történet, és túlságosan előtérbe került a két főszereplő közti szerelmi szál, ott veszített el engem a regény.
Cyberpunk sci-fi jelző legfeljebb azért jellemző a történetre, mert eléggé hasonlít a Mad Max-re; kezdve az étel-ital hiánnyal, a törzsi életformával, a bunkerekkel, kannibálokkal, harcosokkal, az Édennek tartott, szóhagyomány útján terjedő mesés hírű földi paradicsommal, a Kék szigettel.

Nekem a disztópia volt kevés, megszokhatatlan, hogy minden ilyen történetet muszáj legalább három részre osztani, és nem bírják az amcsi sikerszerzők egyetlen kötetben lezárni a meséjüket - holott lehet olyat is, Margaret Atwoodnak a Guvat és Gazellában valahogy mégis sikerült.
De azt határozottan unom, hogy van a tizenéves főhősünk életveszélyben, szülők nélkül, viszont rajta áll vagy bukik a világ sorsa... már amikor épp nem a szerelemmel van elfoglalva :/
Olvasgattam a molyos és goodreadses értékeléseket is, nem egyértelműen kedvelik, utálják a regényt sehol, egészen megosztó egy történet :) 



Ami tetszett:
- a dagályok, az összes fiú karakter, és a különleges képességeik
- a nevek, pláne  Ariáé
- az éterviharok, erről szívesen tudnék meg többet

Ami nem tetszett:
- a szerelmi szál - untam, untam és untam, kicsit kevesebb nyáladzás, rövidebb leírások jobbak lettek volna, mert a végén például csak az volt, a romantika, boldog egymás karjaiba lendülés. Hová tűnt a konfliktus, a disztópia, az ellenség, a megmentendő kisfiú és a világ?
- kiszámítható volt a doktor és a konzul, de Aria anyja is
- a könyvborító, sírni tudnék, ez a nőci mióta 17 éves???


Összességében:
Ha egyszer nem lesz semmi dolgom, és semmilyen más vonzó olvasnivaló, lehet hogy elolvasom a trilógiát, de azért ha nem fogom sose befejezni, sem lesz hiányérzetem.
Tipikus not my cup of tea jellegű könyv.

Megjegyzések

  1. Ó, valóban ez a borító... hidegrázást kapok a borítótól és attól a NŐtől, aki tuti nem Aria vagy Aria-korabeli... :D (Én az ibolyaillattól kaptam még agybajt. Az ifjúsági szekció szar románcait tűröm, ahogy bírom, de a menstruáció és az, hogy folyton felhozzák egy illat vagy bármi kapcsán. Kösz, nem...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lol, akkor majd ne olvasd el Gavaldától az Édes életet, ott a női testet ételekhez hasonlítja :)
      De amúgy nem értem én sem, hogy mitől nem bírt egy semleges leírásnál maradni, legyen édes illat, Perry szagló, fontos neki, de az ibolya szerintem nem is annyira édes...

      Törlés
    2. Nem fogom. :D Csak el ne felejtsem...
      Egyébként nem is az bánt, hanem az, hogy mostantól kezdve jó ideig tuti, hogy az fog eszembe jutni az ibolya illatról, hogy Ariának megvan... :/ Komolyan örülök, hogy nem orgona illathoz hasonlította, mert ki kéne vágnom a fél lakásomat. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése