2016. július 19., kedd

Szerb Antal: A Pendragon legenda



Fülszöveg: Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. 
Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Valamilyen szinten az egy átok egy író, vagy akármilyen alkotó számára, ha a közvélemény egyetlen művel azonosítja őt, és ebben Szerb Antal életműve sem kivétel.
A két irodalomtörténeti, tankönyvi segédletként is kitűnően használható könyve mellett az átlag olvasó csak a nagyon jól megírt, lélektani regényét az Utas és holdvilágot ismeri, amit már én is méltattam itt a blogon.
Pedig vannak más, kiemelkedően jó Szerb művek, mint A királyné nyaklánca, ami egy felettébb élvezetes történelmi regény, de olyan műfaji kikacsintások is, mint a VII. Olivér, ami kalandregény, vagy a szatirikus Budapest kalauz marslakók számára.
A kalandozások és a paródiák közti átmentet a címadó mű, a Pendragon legenda rejti magában.

Akárcsak Jane Austen által írt Klastrom titkában, itt is a horror történetek a kifigurázás alapja, megfejelve egy Münchansen bárót idéző szereplővel, Bátky János magyar tudós figurájával.
Bátky pár novellában is szerepel Szerb Antal életművében, ott sem hazudtolja meg magát, nőszédítő, lovagias léhűtő, aki habár jókora tudással rendelkezik, azért gyanúsan sosem dolgozik igazán, nem lehet tudni, valójában miből él.
Engem jó néhány megmozdulásában Leslie L. Lawrence műveinek főhősére emlékeztet, a hírneves, szerencsés bogártudósra.
Más eltúlzott és sarkított férfi szereplők még az angol arisztokráciát megtestesítő Earl of Gwynedd, az ő tapasztalatlan unokaöccse, Osborne Pendragon; a rámenős és valamit titkoló gazember amerikai, Maloney.
A mellékszereplők köre a rendkívül erőteljesen sablonizált gonosz ellenfél, őrült ős, komor komornyik, hűséges szolga és hűbérien viselkedő helyi pap figurájából áll, akik hozzá tesznek az időnként nem kissé fordulatos történet zavarosságához.

"- Drága fiam, - mondta Maloney - Ön a legokosabb ember a világon és szavamra mindig könnybelábad a szemem, ha eszembe jut, hogy nekem ilyen barátom van, de azért nem ártana Önnek, ha kéthónaponkint egyszer tíz percet női társaságban töltene. Garantálom, hogy meglepetések érnék. Nem igaz, doktor?
- Szóról-szóra."


Női fronton mindössze három karakter van, Cynthia az earl unokahúga a megmentendő várkisasszony Bátky szerint, míg Eileen a misztikus, elérhetetlen Szexistennő egy időben csavarja el több férfi fejét is. Hozzájuk képest Lene Kretzsch, a német, férfifaló amazon nemcsak hogy szórakoztató alak, de jóval őszintébb és impulzusabb is tetteiben.
Habár a könyvklubunkban elhangzott a szexizmus vádja, szerintem inkább szórakoztató Osborne nőkkel való bénázása, Maloney beszólásai, az earl síron túli szerelme.
Lene pedig, aki egy két lábon járó női Casanova, a női feminizmus példaképe lehetne, olyan gondolati, lelki szabadságban él önmagával, és a világgal.
Hisz ki lehet annál szabadabb, aki tükörbe tud nézni, és be tudja látni, hogy mire képes, mennyire nem lenne jó feleség, még akkor sem, ha roppant csábító a vagyon és a rang. Le a kalappal az ilyen szintű őszinteséggel szemben.



Az earl annyira sablonszerűen angol, hogy az már fájdalmas időnként; Osborne esetlensége (és főleg a szerelmi élete) meg annyira mulattató, hogy Wodehouse-t idézi. A nyomozós részek Watson doktor stílusában készültek, de a történelmi vonulat olyan szépen leöblíti az egészet, hogy végig azon töprengtem, vajon mennyi ebből a kitaláció, és mi az igazi történelem.

"– All right – felelte Osborne –, de nem gondolja, Padre, hogy csak túlságos lokálpatriotizmussal lehetne feltételezni, hogy az apokaliptikus lovasok éppen Llanvyganban kezdjék meg európai turnéjukat?"

"Kérem, vacsorázzék velem. Ha engem némileg hülyének talál, az nem tesz semmit. Idővel meg fogja szokni, más is úgy volt vele."




Szóval tartom magam a 2014-es értékelésemhez:
Zseniális volt, kellő mértékben humoros, kalandos, horrorisztikus-misztikus :)
4,5 csillag a lehetséges ötből.

 De ha nem volt mögötte semmi valóság, csak legendárium, akkor is kitűnően megírt mű, ilyen okosságokkal:
„Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni,fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni.”

***
„Mindnyájan külön kis világot építünk magunknak a rögeszméinkből, és tökéletlen fényjelekkel próbáljuk értesíteni egymást.”

***

A bibliofília mámorában éltem. (…) Milyen csodálatos dolog a könyv.

***
…az embert az különbözteti meg az állattól, hogy többet lát a dolgokban, mint amennyi nyilvánvaló bennük. Az állat a párját csak állatnak látja. Az ember a párját több-mint-emberinek.


"Vannak pillanatok, amikor a nők teljesen úgy viselkednek, mintha emberek lennének." -
A könyvklubban leginkább ez a mondat volt taszító a lányok szemében, pedig megmondom őszintén, ha kicseréljük a két főnevet, szerintem is vannak pillanatok, amikor a férfiak úgy viselkednek, mintha emberek lennének :P
Tehát ha Szerb Antal szexista, akkor én is az vagyok :D


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/szerb-antal-a-pendragon-legenda



Mek ebook változat:
http://mek.oszk.hu/14800/14898/index.phtml
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése