Garai Gábor: ZÖLD-ARANY
Levélzöld ragyogás
életkedv krolofilja
lüktető erezettel
derengő szerdareggel
Arany porzóival
nyílik egy égi szem
saját hevében olvadt
pillái rácsukódnak
Ez a telt zöld-arany
hullámzó forgatag –
szédítő révület
már – már önkívület
Örvénye ha leránt
mézétől fuldokolsz majd
és eszméleted tükrét
aranyrögök verik szét
Örvénye ha kivet
nem ismersz rá a földre
tócsák vérébe alvad
lekókadt béna zöldje.
Vers forrása:
Moly.
Moly.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!