2017. április 3., hétfő

A hét verse - Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez


Szabó Lőrinc - Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek, 
és közben milyen nagyra nőttetek! 
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok 
és ezer könnyű és friss fodrotok 
halványzöld lángként repdesi körül 
a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek, 
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek, 
mi vár rátok - ha itt az ideje, 
mint a barna földből a rét füve, 
a barna ágból kicsaptok ti is, 
akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek, 
bölcsebbek, mint én, egészségesek ... 
Egy hónapja nem láttuk a napot, 
mégis hittetek és kibújtatok, 
hajtott a szent önzés, küzdöttetek, 
győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek, 
irigyelhetem erényeteket: 
bolond idő járt rám is, április, 
hosszú, naptalan, de én e komisz 
tavaszban, mely oly zord és fénytelen, 
hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg, 
utáltam már az egész életet 
s ez kellett, ez a büszke változás, 
szemeimben ez a csodálkozás, 
ez kellett, hogy megváltsam magamat 
és megérthessem a példátokat,
hős példátokat, parányi rügyek ...

Egy hét alatt de nagyra nőttetek! 
Zöld zászlaitok felrepültek a 
bokrok, fák és hegyek csúcsaira 
s hiába ez a gyilkos április, 
reményt hirdettek, reményt nekem is!


Forrás:
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése