A hét verse - Ady Endre: A csodák esztendeje

by - november 27, 2017




Ady Endre: A csodák esztendeje

Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár, 
Folyók mély bölcsőkből kikeltek 
S engem elhagynak már azok is, 
Akik eddig szívvel sziveltek.

Valaki megőrült az Űrben, 
Valamely Nap járja bolondját, 
Valaki mindent összezavart 
S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak, 
Ébrednek oktalan szerelmek 
S karunkon a régi örömök 
Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre 
S gőzösök egymásba szaladnak 
S akik szerették az Életet, 
Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk? 
Egymás mindene minden-minden 
S a felhőt az a Cél kergeti, 
Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz, 
Más a holt Tenger, más az örvény 
S másképpen villan meg agyamon 
Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek: 
Mi lesz vajon, jaj mi lesz holnap? 
Messze világok szeszélyei 
Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom, 
Hogyan hal el minden, mi drága? 
Óh, örök titkoknak szomorú,
Borzasztó, egységes világa.


***
Kép forrása:
https://unsplash.com/

You May Also Like

0 megjegyzés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!