A hét verse - Ady Endre: A csodák esztendeje

Ady Endre: A csodák esztendeje

Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár, 

Folyók mély bölcsőkből kikeltek 

S engem elhagynak már azok is, 

Akik eddig szívvel sziveltek.

Valaki megőrült az Űrben, 

Valamely Nap járja bolondját, 

Valaki mindent összezavart 

S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak, 

Ébrednek oktalan szerelmek 

S karunkon a régi örömök 

Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre 

S gőzösök egymásba szaladnak 

S akik szerették az Életet, 

Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk? 

Egymás mindene minden-minden 

S a felhőt az a Cél kergeti, 

Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz, 

Más a holt Tenger, más az örvény 

S másképpen villan meg agyamon 

Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek: 

Mi lesz vajon, jaj mi lesz holnap? 

Messze világok szeszélyei 

Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom, 

Hogyan hal el minden, mi drága? 

Óh, örök titkoknak szomorú,
Borzasztó, egységes világa.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/994429

Kép forrása:
https://unsplash.com/