2017. november 17., péntek

Varró Dániel: Mi ​lett hova?


FÜLSZÖVEG:

Küldök ​egy új verset, Óda a haladékhoz címűt, remélem, elég szívhez szóló, mert pár nap haladék még nagyon elkelne – írja a költő a kiadónak, aki természetesen meghatva megadja a haladékot, hiszen ez a kötet csupán tizenhét évvel a Bögre azúr, valamint épp hogy kilenc évvel a Szívdesszert után készül el, és hát a jó munkához, tudjuk, idő kell. Főleg, ha a költő nem kapkodós. Viszont bámulatos költemények születhetnek épp emiatt arról, hogy nem az, és hogy milyen nem még. Hogy nem kertbarát, nem e-mail- és telefonbarát, viszont gyerek- és családbarát, illetve hogy mit jelent számára a költői szerep, kiváltképp mikor hitvesi, esetleg létösszegző lírát vagy épp futballkommentátor-ódát, tehenészeti költeményt költ. Ebben a kötetben minden tiszta sor, mindent ki lehetett mondani, minden olyan mint minden, és Daniból közben Dániel lesz, mi pedig megtudjuk, hogy az ő korában / egy rendes költő meg van halva már. Azonban ő konokul ragaszkodik magánemberi rendetlenségéhez, miközben ha a rímek és ütemek rendjéről van szó, a nyelv és a forma úgy engedelmeskedik neki, ahogy nagyon keveseknek a kortárs költészetben.

"A negyedik kávéját itta aznap, 
mely az írásba máskor beleránt, 
de álmosság ült lángeszére attól, 
mint ugró nyúlra nemvárt elefánt."

Gondolkodtam rajta, hogyan lehetne kedvcsinálót készíteni ehhez a kötethez, noha persze a kortárs költészet terén pont Varró Dani az, akihez nem nagyon kell.
Itt a blogban is, két verset szerettek nagyon, gugliztok állandóan, Urbánus költő a virágoskertben az egyik ezek közül :)

Szóval igazából nem tudok semmi többet, pláne okosat írni, mert ez a kötet magáért beszél, a küllemében is. Rácz Nóra illusztrációi aprólékosak, bűbájosak, én azt őszintén sajnálom, hogy nem tudom levenni a papírborítót a könyvről, mert a könyvtárban ráragasztották, pedig ilyen jópofa úgy is:

Forrás: http://www.unikornis.hu/kultura/20161121-varro-daniel-mi-lett-hova-vers-kolto-bogre-azur-kritika.html

"Kávéja mellé álmosan harapta 
az önsajnálat sajtos bagelét,
 mert úgy érezte, ő már percre tudja,
mit tartogat számára még a lét." 

Tehát engedtessék meg nekem, hogy Varró Dani könyvéről most csak annyit írjak: roppant szórakoztató, tüneményes, magával ragadó verseskötet, amelyet időnként felettébb kacagtató élmény volt olvasni - a buszon csak kicsit néztek hülyének, mikor majd leestem a röhögéstől az ülésből.

"Mit egzecíroztattok engem? 
Kedvem marcangol, belet ont!
 Kinyalhatod, világ, a seggem, 
nem veszem fel a telefont."


Mint minden líra, leginkább érzésekkel mutat be élethelyzeteket, a lassanként 40 felé ballagó városi lét nehézségeit, örömeit, kicsit múltba néz, kicsit jelenbe, kicsit borongós, mikor vidám is - tehát kellően összetett, mint az élet.



"belőlem amúgy teljesen hiányzik a közléskényszer 
ami az emberek zömében sőt úgy vettem észre rajtam kívül 
     lényegében mindenkiben kigyomlálhatatlanul megvan 
mindenkinek sokkal több közlendője van mint amit mások 
     hajlandók lennének meghallgatni"



Műfaját tekintve is széles a kínálat, nemcsak tárgyát tekintve, a szabadvers, rímtelen szójátékok, haiku, makáma, sestina, bujdosóének, más költők stílusában újraírja a Boci, boci tarka című gyerekverset... tehát akik a formai sokaságra buknak, azt hiányolják a fiatal költőktől, azok is bőven találnak kedvükre való olvasmányt.
Nem is lehet csodálkozni azon, hogy mind a moly Merítés líra zsürije, mind a közönség ezt a kötetet díjazza idén, mint legjobb magyar kortárs verseskötetet. 

Szóval ne rám hallgassatok, hanem a többi molyra, akik szerint ez a 20. legjobb verseskötet, amit ma hazánkban lehet olvasni :)
Várhatóan januártól ezt ti is megtapasztaljátok, hiszen számos verset ki fogok írni a hét verse rovatba, addig itt hagyom a moly linket, ahol idézeteket lehet olvasni a kötetből, és szívből ajánlom a könyvecskét.
Ha idén csak egy verseskötetet vesztek kézbe, akkor ez legyen Varró Dani műve ;)


Végül egész sok kedvcsinálót beillesztettem, zárom a sort az egyik kedvencemmel:
"Áldom a szerelmet, 
leoltva értelmet 
ki döntést hoz felettünk. 
Ki viseli gondunk, 
betölt, mikor kongunk, 
enged páncélt levetnünk, 
s tudva tudhatatlant, 
látva láthatatlant, 
sorsot választ helyettünk."

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!