A hét verse - Finy Petra: Csempetánc

                       

Finy Petra: Csempetánc 

egyik este történt ez, fontos, hogy mikor, 

mert az ember nem kerülhet bármikor a padlóra, 

szükséges kiválasztani az ideális napszakot, 

épp csúsztam le a kanapéról, 

mert ülni nehéz volt, feküdni pedig kényelmetlen, 

tehát gondoltam, a földre gurulok, 

és majd csak lesz valami szokatlan, 

vagy legalábbis nem annyira megszokott, 

mint a kifli ottfelejtett csücske, ahogy koppan a járólapon, 

vagy a vajazásra használt kenyérvágókés margarincseppjei, 

a csempe hidege biztos, mutat majd valami újat, 

gondoltam, mert a kanapé mindig csak ölelni tud, 

soha nem lök el, vagy vág hátba rendesen, 

a csempe az más, az tudja, milyen fontos a halál, 

és mekkora fitty az élet, 

meg hogyan kell abbahagyni a sírást percre pontosan, 

vagy temetés után rántani egyet a válladon könnyedén, 

tudja, milyen viccet kell mondani, ahhoz hogy végképp elkeseredj, 

tudja, hogy a bizalom a szellemi gyengülés első jele, 

és, hogy minden mosoly vicsorgás, ha közelebbről megvizsgálod. 

lecsúsztam hát a csempére, 

gerinckoccanós érkezéssel, és levettem magamról mindent, 

ami a boldogsághoz kötött.

***

Vers forrása:
moly.

Kép:
Pexels.