2018. szeptember 26., szerda

Paulo Coelho: Hippi


FÜLSZÖVEG:
Aki ​igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie

Paulo, a lázadó brazil ifjú Amszterdamban összefut Karlával, a holland lánnyal, aki őt szemeli ki arra, hogy közösen Nepálba utazzanak. 
Manapság, amikor minden arról szól, hogy fogyasztói igényeinket kielégítsük, talán nehéz elképzelni, hogy valaha fiatalok egy csoportja szembeszállt az anyagi javakat halmozó szülőkkel, és a régi normáktól elhatárolódva felépítette saját kis világát. Többen indultak el egy kemény, fapados buszon Ázsia ismeretlen tájaira. Kalandos útjuk során nemcsak a veszélyekkel, hanem az előítéletekkel is szembe kellett nézniük. Hiszen mindenki drogmámorban fetrengő léhűtőket látott bennük. 

Paulo Coelho regényéből – mely a szerző élményekben gazdag élettörténetéből is jócskán merít – megtudhatjuk, hogy itt saját utat kereső fiatalokról volt szó, akik alapjaiban szerették volna megrengetni a világot, hogy visszatalálhassanak az ősi filozófiákhoz. 
A népszerű író ezúttal a hippik izgalmas zarándokútjáról, valamint egy rendhagyó szerelmi történetről mesél.



A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)





Mindig el szoktam mesélni, hogy egy-egy könyvet miért veszek a kezembe, és ez most is így lesz.
Coelho önéletrajzi ihletésű regénye azért került sorra nálam, mert kíváncsivá tett az az extra hiszti, amivel a magyar olvasók reagáltak az új könyv megjelenésére.

Sokan szeretik a brazil írót, de legalább ugyanannyian utálják, mégpedig meglepő módon hevesen. Ez utóbbi energiapocsékolás egyfelől érthetetlen számomra, másfelől, meg őszintén, mennyi az esély arra, hogy a negatív visszhang elér Brazíliáig? 😜
Azt sem igazán értem, hogy miért kell oly hevesen támadni a kiadót, a könyvkiadás meglehetősen tőkeigényes biznisz, nem az az elvárható, hogy erős legyen a marketing?

No, mindegy, Spongya Bobot az előzményekre, és maradjunk szorosan a könyvnél, hogy nekem mennyire tetszett.
Coelhotól én eddig két művet olvastam, a szintén megosztó Alkimistát, és a Veronika meg akar halni-t. Nekem mindkettő tetszett, de szigorúan nézve, nem azonos olvasóközönségnek készült, és egyik sem való a tágabb értelemben vett mindenkinek.
Az Alkimista nagyon ezoterikus, míg Veronika meglepően eklektikus fejlődésregény.

Én a Hippit sem javasolnám mindenkinek  elolvasni, a rajongók úgy is kézbe veszik, a fanyalgók viszont nem biztos, hogy elhiszik nekem: én nem bántam meg, hogy a kezembe került az elektronikus változat, nem volt ez rossz könyv. :P
A történet két szálon játszódik, egyfelől Karla, a holland lány szemszögéből, másrészről Paulo Coelho fiatalkori emlékeiből.
A lány igazi harcos feminista, meglepően konzervatív hippi, hisz a nemek közti és társadalmi egyenlőségekben, bátor, szókimondó, akaratos.
Paulo is tudja kötni az ebet a karóhoz, de engedékenyebb, simulékonyabb, hisz a végzetben, és hagyja magát vezetni általa.

Karla ötlete az, hogy szálljanak fel egy Nepálba induló turistabuszra, de Paulo múltját már a találkozásuk előtt is alaposabban megismerjük.
A legfurcsább, rémisztőbb kaland akkor esik meg a fiatalemberrel, amikor rendőrök verik napokig, mert kommunistának, rejtőzködő felforgató elemnek vélik. Kis híján agyonverik érte, nem is csoda, hogy szinte elmenekül Dél-Amerikából.


A buszút során több más résztvevő múltjába is belekóstolhat az olvasó, tényleg izgalmas, hogy mennyire különféle emberek ülnek össze a hippik közzé.

Nagyon tetszett az angol sofőr története, aki eredetileg orvos volt, Afrikában számtalan faluban segítette a bennszülötteket, és már le akart telepedni Dél-Afrikában, mikor megtalálta őt pár angol ügynök. Megpróbálták beszervezni, kémnek, hírszerzőnek, besúgónak... ez igazából nem derült ki ténylegesen.
Az angol  orvos inkább a félig illegalitást választotta életként, mint azt, hogy valaki mindig a markába tartsa.
De érdekes volt a francia apa, egyetemista lánya páros is, a lány az 1968-as egyetemi lázadások után indult a nagyvilágnak, az apja pedig azért, mert épphogy túlélte az infarktust.

Ahogy a hippikkel halad előre a busz Európában, egyre több kellemetlen, félelmetes kalandjuk volt, ha csak rendőrök vizsgálták át a buszt, az még hagyján, de mikor Ausztriában majdnem meglincselik őket, mert jöttmentek, mert a hagyományos társadalomból kilépett tagok, az volt a könyv egyik mélypontja.

Nem tudom, hogy Coelho életében mi volt az apropó, amiért megírta ezt a művét, de nem nehéz felfedezni a mai menekültekkel teli világban a párhuzamot a kívülálló hippikkel. A turistabuszt és a hippiket megelőzte a szabad szerelem, szabados szex, tisztálkodás mellőzésének rossz hírneve.
Pont mint ahogy manapság minden menekült elvágja a torkunkat, ötpercenként megerőszakol minket, vagy eladja lányainkat, fiainkat rabszolgának, kirabol minket, és még a fejünkre is sz@r. Ja, és legfőképpen, elfelejtettem: nem tiszteli a rendet, a törvényeinket, vallásainkat, ingyenélő.
Ennyiszer nem is lehet meghalni, ahány nép ki akarja irtani a Földet, amennyi világvége eljön a média és politikusok szerint, de mindegy...


 Coelho bácsi hippiként ;)
forrás- https://twitter.com/paulocoelho/status/968954960871292928


Mint említettem már, a történet nagy része nem volt rossz, csak a vége volt túlzás.

Egyfelől Karla az örök szerelméről biztosította Paulót, "Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd úgy tudok valakit szeretni, ahogyan téged" - boá-boá, én el lettem volna a romantika nélkül, köszönöm szépen. Meg szexjelenet nélkül is, az minek kellett bele, tiszta rejtély számomra.
Viszont az LSD utazásos rész jócskán vicces volt, mondjuk eddig sem éltem droggal, de már tudom, hogy biztosan el fogom kerülni :D

A másik felesleges kitérő meg az ezoterikus, szufista szál volt, merthogy Coelho a kerengő derviseket ment megkeresni Törökországban, illetve a misztikus költő, Rumi tanítványait kutatta.
Meg kell vallanom, mikor a dervissel elkezdtek magasröptű elmélkedéseket folytatni a beavatottság mikéntjéről - én ott lapoztam, egyet, kettőt, sokat.

"- Meg akarom ismerni a szufizmust. Tanítóra van szükségem.
– Akkor keresd az Igazat! Igyekezz mindig a közelében maradni, akkor is, ha bánt, akkor is, ha sokáig hallgat, vagy ha nem azt mondja, amit hallani szeretnél. Ez a szufi út. A többi csak szent szertartás, ami tovább erősíti az eksztázist, de ahhoz, hogy részt vehess rajtuk, meg kell térned az iszlám hitre, amit őszintén szólva nem javasolok: nem érdemes áttérni egy vallásra csupán a szertartásai miatt. "


Úgyhogy négy csillagot, a kötet 70%-ig biztosan érdemel a történet, a maradék pedig tényleg az elszánt rajongóknak jó.



Köszönöm az ekönyvet az Athenaeum kiadónak!

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!