A hét verse - Nagy László: Csönd

Nagy László: Csönd

Táncol a csönd fehér tarlón, 

trombitája égszin virág, 

hatalmától megnémulnak 

nádasok és bölömbikák.

Táncol a csönd háztetőkön, 

fáradtaknak jó az álom, 

ablak alatt, kertek alatt 

csukott szájjal danolászom.

Táncol a csönd, bejár minden 

gödröket és szegleteket, 

harmat esik, szívem fázik, 

hajt a bánat leveleket.

Borzasodik fehér kutyám, 

felettünk a bánat fája, 

szemeinkben bolond hűség, 

hallgatunk a nagyvilágba.

***

Vers forrása:
moly.