A hét verse - Szabó Lőrinc: A kíváncsiság

Szabó Lőrinc: A kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A 

mindenség tündöklő titkaira, 

arra, ami adat és gondolat 

s ami csak villózik e név alatt, 

a képre kint, a tükörképre bent, 

s amit a tükör önmaga teremt. 

A valóság üres kereteit 

építgettem, mint méh a sejtjeit, 

s vártam, amit majd a tapasztalat 

gyűjt bele, a mézet, az igazat. 

És gyúltak bennem álmok és csaták, 

hitek próbái, pörök, kritikák, 

szedtem magamban, okkal, oktalan, 

ami jött, por, mag, pelyva, színarany: 

száz éden zárult, nyílt száz új szezám, 

s csak én maradtam igazi hazám, 

én, a néző… Azt adja a világ, 

amit belelát a kíváncsiság.

***

Vers forrása:
Boglarina karca.