2016. január 18., hétfő

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Novellát olvasni jó, habár teljesen más agy, lélekvilág, befogadókészség kell hozzá, mint a regényhez. A novella nem teljes, zárt világ, és mégis az - ezzel a paradox kijelentéssel tudom a legjobban körülhatárolni. Aprócska jelenlét az írott szavak világában, afféle üveggolyó, áttetsző vagy homályba vesző tartalommal, mindig tükrözve a belenézőt magát is... a novella talán kicsit jobban megdolgoztatja az olvasót, mint a regény, de ettől jó néha ilyet is olvasni :)
TK meg abszolút így tett a gyűjteményében, sokszor lezáratlan képekben vágta el irományai végét, hogy aztán az olvasó továbbfűzhesse magában a történetszált, vagy keresse annak értelmezését saját világában.


Ebben a könyvben huszonöt történet van. Ez nem véletlen: a szerző huszonöt évvel ezelőtt adta ki első könyvét. A történetek mindegyike egy-egy pillanatfelvétel Magyarországról, tükörcserép az elmúlt negyedszázadból. A Pillanatragasztó megkísérli összeragasztani ezeket a cserepeket, és rögzíteni a múlt egy darabját. Vajon miért bonyolódik levelezésbe egy arab fiú a Madártani Intézettel? Mit keres egy hulla a kiállítóteremben? Mi történt azzal a nővel, akinek egy bevásárlóközponban egyszer csak leesik a feje? És mi sodorja a középkorú művésztanárt az őrület szélére egy tengerentúli utazás alatt? Hová tartanak egy kisbuszban az erdélyi vendégmunkások, és mi lesz a kissráccal, aki velük utazik? 
A szereplők a legkülönbözőbb helyszíneken élnek, életük díszletei, lehetőségeik, vágyaik nagyon eltérőek, de közös bennük, hogy sorsfordító pillanatok előtt állnak. A döntést, a végső nagy halálugrást azonban csaknem mindegyikük halogatja: egy-egy pillanatra odaragadnak másokhoz, a véletlen találkozások talán megváltást jelenthetnének, de ők nem képesek felismerni a lehetőséget.
http://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-pillanatragaszto
http://konyves.blog.hu/2014/10/15/szerintem_vicces_vagyok_de_kafka_is_ezt_gondolta_magarol

A kötet öt részre van tagolva, és megvallom őszintén, ha nem az első öt novella lett volna elől, hanem a második öt történet, akkor biztosan nem olvasom el a könyvet!
A Napfogyatkozás történeteiben önmagukat és párjukat kereső emberi lényeket látunk, általában nőket, akik pilleként lebbenek a lét elviselhetetlennek tűnő légterében. Érdekes módon mind az öt novella egyes szám első személyben íródott, ami kicsit meg is ijesztett, mert 25 ilyesfajta beleélést nem biztos, hogy el bírtam volna viselni :)
Attól eltekintve, hogy ezek a történetek elég depresszívek, nekem tetszettek, nem úgy, mint a soron következő öt, a Játszódjatok erőszakkal, vérrel fűtött világa. Holott azok is jól vannak megírva, szemléletesek, csak nem illetek éppen a hangulatomhoz.
A középső történethalmaz, a Végül is még nyár van a házasság, megcsalás, szeretők kérdéskörét járja körül, és főleg a címadó novella, de tulajdonképpen ezek a történetek voltak a kedvenceim a kötetből - habár élőben köszönöm, nagyon nem szeretném őket megtapasztalni.
Ahogy eddig és Egyszer már nyertem világa groteszk, az előbbi ötté már-már abszurd, illetve sci-fibe hajló, nem az én ízlésemnek való, holott mind az Utószezon történései, mind a Falkavezérré életből elleshetett pillanatképek; de ismerve a mai magyar egészségügyet, még azon se nagyon csodálkoznék, ha az Ahogy eddig igaz lenne :/
A kötet szerintem leghumorosabb és legszerethetőbb írása az Egyszer már nyertem, én konkrétan el tudom képzelni, hogy egy pár fiatal elázva, beszívva így ünnepelnek :)

" Eszembe jut, hogy ha ki van kapcsolva, akkor a cellainformációk alapján nem azonosítható a tartózkodási helyem. A levélkupac Európa földrajzi közepén, ahol tartózkodom minden további részvételtől. Ó, igen, a cellainformációk. Isten a szerver. Fölöttem memóriafelhők úsznak el, tele emberi életek mindenféle emlékeivel. De én kívül kerültem minden adókörzeten."

4 csillag a lehetséges ötből - és szívesen ajánlom a kötetkét, de mindenképpen nyugodt lelkiállapotban, mert ritka módon lehangoló a novellák háromnegyede!
Olvasás után pedig egy kis háttérinformáció innen:
http://konyves.blog.hu/2014/10/15/szerintem_vicces_vagyok_de_kafka_is_ezt_gondolta_magarol


Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt, Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Share:

4 megjegyzés:

  1. Ez valóban olyan kötet,kissé lehangoló, én már jó 1 éve olvastam, mégis megmaradt bennem néhány írás. Szóval, tud valamit TK, szeretem is az írásait. A román vendégmunkásos, a wc az életét végig gondoló pasi és Tímár Zsófi muskátlija ami hirtelen eszembe jut.
    A regényét nagyon tudom ajánlani! Akvárium.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál :)
      Igen, emlékszem rá, hogy nálad is olvastam ezt az Akvárium kötetet, majd levadászom, de most kindle fertőzésem van, egyelőre ki se látok az ancsi regények közül.

      Törlés
  2. "akik pilleként lebbenek a lét elviselhetetlennek tűnő légterében"

    Ez a mondatod nagyon tetszett :) Amúgy nekem nem jött be Tóth Kriszta, a Pixelt olvastam tőle, de művinek tűnt; mintha minden összetevőt patikamérlegen mért volna a "tökéletes" műhöz... Azóta nem próbálkoztam vele, de most felkeltetted az érdeklődésem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi:)
      Tavaly volt benne a könyv a moly Merítés szerkesztők ajánlatai között, már ott megfogott, de tényleg csak nyugodt lelkiállapotban ajánlom, mert erősen depresszív a háromnegyede.

      Törlés