2016. október 3., hétfő

A hét verse: Mentovics Éva - Őszi rekviem



Avarruhába bújt a föld
a fázós fák alatt,
amíg a szél, a dölyfös úr
a tájon átszaladt.

Zörgetve fákat, bokrokat,
haladt a hegytetőn,
mögötte rétek borzongtak
kopáran, reszketőn.

Az erdő kábán álmodott,
álmában égig ért,
álma langyos, új tavaszt,
szikrázó fényt ígért,

hol fészek ring a lombokon,
s körötte dal fakad,
és éjjel minden odvában
mókusok alszanak.

Álmodik a völgy, a rét,
a tó is megpihen,
miközben zúg a hűvös szél;
az őszi rekviem.



Vers forrása:
Óperencia

Képek:
https://pixabay.com/

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése