Fülszöveg:
A tavaly elhunyt nagy tanár és tudós, Poszler György utolsó írásait tartalmazza ez a kötet. Poszlernél az esszé nem csupán műfaj. Beszédmód. Világértelmezés. Védjegy. A létezés – a művészet és a história – keretezése. Utolsó mesteresszéiben, szellemi testamentumként Poszler múlt századunk nagy önismereti-történetfilozófiai kérdéseit vizsgálta a rá jellemző elegáns nyitottsággal és lényeglátó sűrűséggel: Tiszaeszlár példázatát, a második világháború magyar felelősségét és szülőföldje, Erdély szellemi-eszmei örökségét. A kötetet a Poszler Györggyel készített, a Literán megjelent életútinterjú és a jó barát, Sándor Iván búcsúírása zárja.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/poszler-gyorgy-zuhanas-a-vegkifejlet-fele
Van, akinek a halálával a világ, a körülötte élők leszek kevesebbek, és ezt most úgy mondom, hogy Poszler Györgyről csak ezen a könyvön keresztül szereztem tudomást. De az esszéi, ezek a zseniális mikrovilágok olyan módon sugalmazták az egyénisége, személyisége erejét, végtelen tudását, hogy már az első mondatoktól fogva tartja olvasója képzeletét, figyelmét.
Nagyszerű tanár lehetett, lenyűgöző, káprázatos, ahogy tőmondataival hallgatósága elé varázsolta a nem is olyan régmúltat, megidézte imádott szülővárosát, Kolozsvárt.
A kötet mivel esszékből áll, nem könnyű olvasmány, még az amúgy novellához, magasröptű szépirodalomhoz, esetleg szakkönyvek nyelvezetéhez szokott olvasónak sem. Mégpedig két okból, és ezek közül az egyik stílusbeli, a másik érzelmi, értelmi akadály.
Egyfelől engem őszintén lenyűgözött a tőmondatos esszé stílus, ahogy Poszler tanár úr megfogalmazta mondanivalóit, mert magam a Szabó Magda féle úton haladok, leírásban, magyarázásban bővelkedő többszörös körmondatokban alkotok. Talán amióta írok, 2008 óta csak kétszer állt mellém úgy a Múzsa, hogy képessé váltam erre a másféle, de éppen úgy különleges, kikristályosodott gondolatmegosztásra, mint ami itt Poszler György egyéni hangvétele. Pedig szépen, briliánsak így is a mondatok, sőt lehet, hogy pont ettől hatnak jobban. Az egyszerű nagyszerű. Az igazság lehengerlő.
A másik egyediség pedig az esszéket, sőt ha jól éreztem meg, akkor a tanár úr egész életét, gondolatvilágát, érzelmeit átfogó állandó hiányérzet. Nem hívnám honvágynak azt, amit Kolozsvár iránt érzett, ez több volt annál, valami balladai egymásra hangoltság, utaltság, egyfajta szimbiotikus kötés, amit a külvilág kegyetlenül elvágott és amiből Poszler György igazán sosem gyógyult ki.
De talán ez a mi szerencsénk is, hiszen hihetetlen memóriával osztja meg Kolozsvár múltját, elhallgatatott, kivégzett, öngyilkosságba, vagy akár önmaguk feladásába kényszerített értelmiségek sorsát, életútját a hosszúra nyúlt erdélyi esszé alatt. Hogy persze mennyire pontos a világképe, mennyire jó az emlékezőtehetsége, azt majd a jövő dönti el, de az biztos, hogy rengeteget lehet okulni a rémmese szerű elbeszéléséből.
Kinek ajánlanám a könyvet?
Vitán felül öt csillagos mű lett, még akkor is, ha nehéz olvasmány. De a huszadik századi történelem és irodalomtörténethez rendkívüli adalékokat kínál a kötet, tehát újfent az elhivatott rajongókat és hivatásukban ehhez a korszakhoz kötődőknek fogok ajánlani.
Nem kell megijedni a stílusbeli nehézségtől sem, de Poszler tanár úr könyvére időt kell szánni, nem egy könnyű olvasmány, hiába olyan vékony kis kötet. Szellemileg is erőfeszítést igényel a sok megidézett történelmi, irodalmi név befogadása, de még inkább hathat az olvasóra, mikor ráhangolódik a szerző érzelemvilágára.
Valahogy így kell szeretni hazát, ahogy ő tette. Síron túlig.
IDŐPONT: 2016. október 26., 16:30–18:00
HELYSZÍN: ELTE Bölcsészettudományi Kar (1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8.), Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, magasföldszint, 40-es terem
Poszler Györgyről és a Magvetőnél most megjelent posztumusz kötetéről Almási Miklós, György Péter és Somlyó Bálint beszélget
Moderál: Szegő János
Az esemény Facebook oldala, ahonnét a fejléc is származik:
https://www.facebook.com/events/916995611765828/
https://www.facebook.com/events/916995611765828/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!