2016. október 1., szombat

Hó végi elszámolás: Ezeket a könyveket olvastam szeptemberben


"Néha olyan hirtelen és olyan hevesen történnek a változások az életben, hogy nincs idő feldolgozni őket. Időre van szükség, hogy leülepedjen az élmény, és a nyugalom csak akkor következhet be, ha az ember agya elegendő ideig lötyögött ide-oda a koponyájában."

J.R.Wardtól származik az idézet, a citatumról hoztam, de őszintén szólva annyira jól leírja, ami velem most szeptemberben történt, nem érdekel, hogy nem ismerős író, nem olvasott a vámpírkönyve; pontosan ez a helyzet, a születésnapom hónapja mindig gyorsan el szokott telni, de ez idén extrém volt.


Nem is húznám sokká az időt, keveset olvastam, ezeket a műveket:


  1. J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
  2. L. Frank Baum: The Wonderful Wizard of Oz
  3. Bagdy Emőke: A személyiség titkai
  4. J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
  5. David Allen: Intézz el mindent
  6. Agatha Christie: Gyilkosság a golfpályán
  7. Gombos Péter (szerk.): Kié az olvasás?
  8. Elizabeth Gilbert: Big Magic
  9. Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesi Miklós: Magyar könyvtártörténet
  10. Pierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
  11. Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok




Vajon jobb a helyzet, ha elmesélem, hogy a Big Magicet duplán olvastam?
:)
Nem igazán, idén ez eddig a legkevesebb olvasásom darabszámra, de oldalra nem panaszkodhatok, a két HP + a könyvtártöri együtt 1,960 oldal volt.

Blogbejegyzés csak négy olvasmányról készült, holott példának okáért a Bagdy Emőke kötet nagyon kimerítően jó szakkönyv volt, de kéthetes lejáratú, és pont nem fért bele az időmbe az olvasás is, meg az írás is. No persze azon túlmenően, hogy éppen túljutóban, kikecmergőben vagyok egy blogírói válságból, és ezt leginkább Elizabeth Gilbertnek köszönhetem, a tegnapi nap az Egyetemen rádöbbentett egy-két dologra.



ELTE Btk, Könyvtártudományi tanszék, átrium
 (a polcok természetesen szakkönyvekkel vannak tele)


Rögtön elsőként arra, hogy jó tanáraink vannak, viszont tantárgyanként legalább 10 kötelező olvasmányt adtak fel, én meg még csak egyet fejeztem be, kettő másiknak a felénél járok a negyvenből. Ezen felül még négy ajánlott olvasmányt tudok felmutatni, ami csöppet édeskevésnek tűnt tegnap éjjel, mikor pánikrohamom volt a mennyiségtől, követelménytől.

De aztán rájöttem és megint kösz érte Gilbetnek, meg az eddigi önsegítő, önfejlesztő könyvek íróinak, pl. Farkas Líviának is, hogy el kell engednem pár bénítóan erőszakos külső elvárást magammal és a helyzetemmel, jövőmmel szemben.
Olvasok, haladok, tanulok a saját ütememben, ritmusomban, úgyis csak egyedül nekem kell majd a vizsgáztatóval szembe néznem.


"Ez a helyzet egyértelmű: érzelmi dolgokban soha nem az alapján döntesz, hogy más mit csinál, és nem azt próbálod utánozni. Akkor miért van az, hogy a munka- és pályaválasztásban, a kikapcsolódásban, a hobbiban, az életvitelben, a stílusban és gyakorlatilag az életünk összes többi területén mások példájából próbálunk kiindulni magunk helyett? 
Holott minden, az életedet közvetlenül érintő elhatározás egyben érzelmi döntés is, hiszen meghatározza, hogyan fogod érezni magad rövid és hosszú távon, vagy akár életed hátralévő részében. Mások döntéseit pontról pontra lemásolni és várni a hasonló eredményt ugyanúgy butaság, mintha a lemásolt randitól várnád a szerelmet."

:))
Azt hiszem az Ennél zöldebb nem lesz! hamarosan újraolvasásra kerül nálam, kikapcsolódásként a szakirodalom mellé.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése