2016. október 28., péntek

Neil Gaiman - Michael Reaves: Köztesvilág (Köztesvilág trilógia 1.)


Fülszöveg:
Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. 

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. 

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.
Eredeti mű: Neil Gaiman – Michael Reaves: InterWorld 

Eredeti megjelenés éve: 2007

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-michael-reaves-koztesvilag




Szerintem...
Ezzel a könyvvel csak egy gond van: a hossza. Illetve, ha szőrszálhasogató akarok lenni, és márpedig leszek, akkor az is, hogy túlságosan young adult, fordulatos akárha egy hollywoodi akciófilm.

Joey elég gyakran gyerekes módon viselkedik, de egész szépen kikupálódik a kalandjai során, melyekből majdnem mindig valamiféle csodás módon szabadul meg. Ha hasonlítani akarnám, Joey olyan mint Harry Potter, de JKR kidolgozott világa nélkül. Rengeteg információ zúdul az olvasóra, hol fantasy, hol sci-fi alapúak, viszont édeskevés van belőle kifejtve, vagy megmagyarázva.
Pl. ilyenekről beszélek:
"A polarizált valóságsíkokon ható többfázisú aszimmetria alapvető elméletei és A meghatározatlan trapéz törvénye a Kilencszög szertartásában."
„Egy visszafordított idejű világ valószínűtlenségi faktora szolipszisztikus vagy fenomenologikus?” 
Valaki elmagyarázná nekem, hogy mi a kótyagos fityfenét jelent ez a két mondat?

Amiért ellenben tetszett, az a humora volt. Merthogy poénban bővelkedik a forgatókönyv, ugyanis az a kötet eredeti műfaja. Gaiman és Reaves közösen írták meg Joey történetét a multiverzumok közti világokról és kalandjairól, annak reményében, hogy tévés döntéshozók is el fogják olvasni a regényt. De mivel erre hiába vártak, ezért aztán merész húzással kiadták közös ötletelésük gyümölcsét, még 2007-ben.
Mindezek fényében szerintem elég meglepő, hogy 1., nem csapott le senki az ötletre, mert igen-igen filmszerű az egész mű. 2., Hogy ilyen soká fordították le magyarra. (?!? ez abszolút a wtf kategória, mire vártak annyit?)





Összességében ez a könyv nem rossz, csak talán éppen nem talál megfelelő olvasókra.
Tini fiúknak lenne jó, 12-14 - max 16 éves korosztálynak, de persze akik Gaimant ismerik, azok ugranak itthon a regényre, és valószínűleg vétel után csalódnak a történet kidolgozatlanságában.
A molyon is hasonló véleményt formált meg szinte minden értékelő :)

4 csillag, mert jó az alapötlet, csak rövid a kivitelezés, de mint minden Gaiman műben, piszkosul sok fantázia, lehetőség, fordulat van benne. És mert Színes (eredeti nevén: Hué), a szappanbuborék szerű mudléf nagyon-nagyon édes :D



Remélem, hogy hamarosan kiadják a további részeket is magyarul, szerintem hiába panaszkodott mindenki a molyon, vagy a blogján, azért el fogja olvasni a teljes trilógiát.
Én is :))


Képek forrása:
https://www.goodreads.com/series/90742-interworld
és
http://www.epicreads.com/blog/series-recap-the-interworld-series/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése