2016. május 23., hétfő

A hét verse: Szabó Mária - Különös érzés





Különös érzés

Valami különös tavaszi érzés 
Ragadt el a valóságos világtól
Egy időre kölcsön kért a mától
De lehet, hogy nem is ad vissza

Nekem ez már annyira tiszta
Hogy szinte elvakít a mámor
És mosolyra derülök bárhol
Ugyanaz a pillanat vár rám

Ha épp sétálgatok az utcán
Mint mikor az anyaföld fölött
A mézédes virágok között
Békésen fekszem és nézem

Napok és csillagok az égen
Mint a régi mesék egén
Engem is úgy simogat a fény
Nyári lágyestéken a szellő

Ennyi boldogság tán még illő
Bársony dallama égi hangnak
Bőrömön angyalok dobolnak
Illatuk átjárja a testem

A képet lehunyt szemmel festem
Mellé rózsaszín eperillat
Valami lepkeröptű pillanat
Valami igazán különös érzés...




A kép forrása, Mária oldala:
https://www.facebook.com/PupariumArt/
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése