Lois Lowry: Az emlékek őre (Mini-könyvklub 4.)


Fülszöveg:



A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… 
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.



A véleményem:



Az a ritka helyzet áll fenn, hogy egy héttel ezelőtt én még meg mertem volna arra esküdni, hogy nem veszek majd részt a szám szerint negyedik Mini-Könyvklub körben, tehát ezért sem hoztam ki ezt az ifjúsági regénysorozatot, holott ott álltam vele szemben a könyvtárban, míg Fanni válogatott magának.
De miután kiderült, hogy mely könyveket kell majd elolvasni, vettem egy nagy lélegzetet és úgy döntöttem, hogy mégis próbálkozom egy kört; alternatív forrásból megszereztem két regényt a kötelező háromból, így be mertem vállalni újra a könyvklubot.
Habár nem szavaztam a könyvekre, azért számítottam erre a műre, elég népszerű a molyon, elég könnyen be is szerezhető bármelyik könyvtárból.
Nos, ennyi személyes bevezető után, mielőtt azt hinnétek, hogy sosem fogok a regényről beszélni, elárulom, hogy már tulajdonképpen Lowry stílusában alkotok, szépen, csendesen, szolidan előkészítem a talajt, hogy azt higgyétek, minden tökéletes :)

Jonas története is abszolút lassan és nagyon harmonikusan kezdődik, bár a fiút zavarja az eljövendő kiválasztás ténye, a disztópikus közösség, amiben szépen elzárva él, maga a Paradicsomnak tűnik. Amikor először belepillanthatunk az életébe, a családja is idillikus, van esti, vacsora utáni beszámoló, ki-mit csinált aznap, mi bántja, mi okozott neki örömöt; aztán reggel van álomfelidézés is. Csak lassanként, lépésről-lépésre derül ki, hogy a „szülők” ebben az elképzelt világban csak gondviselői a gyermekeiknek, akiket a tanácsadók testülete választ ki számukra, egy fiút és egy lányt családonként, tehát semmiféle vérségi kötelék nélkül.

A házasság is olyan elhatározás, amelyet a közösség vezetőinek kell jóváhagynia, a feltámadó nemi érdeklődés, vágy,  un. „bolydulás” ellen pirulát kell szedni mindenkinek.
Egyedül a barátokat választhatja meg Jonas, de miután kiválasztják őt az emlékek következő Őrzőjének, onnantól távolodni kezd Fionától és Ashertól is. Mert az őrzők magányos lények, csak egymás között beszélhetnek őszintén, az idősebbik őr, az Őrökítő tanítása alatt a férfi házában, mégpedig úgy, hogy neki – és valószínűleg csak neki -, jogában áll kikapcsolni a mindent lehallgató és mindenütt jelenlévő mikrofonokat.
Nem fogok nagy titkot elárulni, ha elmondom, Jonas dolga a közösség emlékeinek őrzése lesz, erre készíti fel elődje, és míg a fiú lassanként felkészül hivatása betöltésére, úgy derül ki, hogy mennyire más is volt régen a világ, vagy mennyire más lehetne, illetve, hogy a közösség mi-mindent adott fel azért, hogy látszatra nagyszerű, kiegyensúlyozott életet élhessen.







A fülszövegben szerepel, hogy ez a könyv alkalmas közös olvasásra, és pontosan ezt gondolom én is, mi több, jónak, kitűnőnek találnám kötelező általános iskolai olvasmánynak. Bár Jonas fiatal, néhol gyerekes is, de a regény előrehaladtával a társadalma egyre sötétedik, egyre több hibájára derül fény, mígnem bekövetkezik a vég.  Felnőttként persze rengeteg apróságot ki lehet előre találni, de vannak nem várt fordulatok is. Könnyű nyelvezetű a könyv, de mikor Jonas tanul, akkor szép, kifejező részek is bőven szerepelnek a műben. Egyáltalán nekem a történet alapötlete, Jonas és elődje feladata nagyon tetszik.
A szereplők közül Jonas nagyon hamar szimpatikus lehet az olvasónak, habár kamasz, nincs benne nyegleség, jólelkű és naiv felfogású. Engem eléggé emlékeztetett Harry Potter-re, ugyanúgy nem kérte a kiválasztott sorsot és ugyanúgy egyedül kell feldolgoznia a minden mögött meghúzódó igazság sokkját.

Összességében azt tudom mondani, habár tartottam a könyvtől, alig tudtam letenni és figyelni fogom, hogy mikor kerül vissza a könyvtárba a sorozat minden része. El fogom olvasni, sőt valószínűleg belenyomom a tizenhárom éves nagylányom kezébe is.
4 és fél csillag a lehetséges ötből.


Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/lois-lowry-az-emlekek-ore


Többiek értékelését ITT találod meg:




Megjegyzések

  1. Tetszik a bevezetőd és örülök, hogy mégis jöttél erre a fordulóra is. :))) Kíváncsian várom, mit szólsz majd a többi részhez - szerintem összességében mindegyik jó és megvan a maga mondanivalója, de az első teszi a legmélyebb benyomást az olvasóra.

    (Esetleg a film tervben van, vagy majd miután a leány is elolvasta, akkor megnézitek közösen?)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy újra csatlakoztál a Mini-könyvklubba! :) És annak is, hogy ennyire tetszett Az emlékek őre. Én is hasonlóan érzek a könyvvel kapcsolatban, szerintem is lehetne kötelező olvasmány, sőt úgy tudom, külföldön néhány helyen az is. Tetszett a hasonlatod Harry Potterhez, valóban erről van szó, hogy nem kért a kiváltságból, és inkább csak teher ez, amit egyedül kell feldolgoznia.

    VálaszTörlés
  3. Látom egyet értünk, hogy kötelező olvasmánynak jó lenne:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése