a vágynak arctalanságáról
szólni, ha nincs más
csak az
ágyamba költözött szorongás
így adni arcot a fájdalomnak
ha a békéd eszközévé
tenni már őt nem
hát senkit
de odaadom neked
magamból a csendet
és benned is hallgasson
az égő bőranyag szaga
a csont alatta mesél majd
tanúskodik arról
amit látsz
ha meglátod egyáltalán
hogy a némaság
háttérzenéje
az újra és újra megfeszített krisztusnak
üvöltése.
Kép forrása:
Vers innen van:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!