Roboz Léna: Balkáni árnyak

 Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly

FÜLSZÖVEG:

Az ezredforduló Budapestjén járunk. 

A harmincéves, kisiklott életű újságírónő a kávéját szürcsölgeti a szerkesztőségben. Főszerkesztője új üggyel bízza meg, hogy bizonyítson: egy hazai korrupciógyanús ügyletet kéne felgöngyölíteni, melynek szálai a Balkánra vezetnek. Miközben a lány egyre mélyebbre ás, egy balkáni gyilkossági ügybe is beleszalad, és saját múltjában is szörnyű titokra lel. A Balkáni árnyak című krimi a társadalom egyik fontos rákfenéjét, a korrupciót járja körül.

Megvesztegető ajándékot ne fogadj el! (Kiv 23, 8)

Szerintem:

Khm, diplomatikusan annyit tudnék mondani, hogy nem nyűgözött le a regény :/ Sőt továbbmegyek, megmondom őszintén, ez a könyv sok gondot okozott nekem, és nem a témája miatt, hiszen ebben a hónapban olvastam el és értékeltem Megyesi Gusztáv közéleti írásainak kötetét, a Roló alatt-ot. Ráadásul pont a Balkáni árnyak előtt Szabó Magdától is olyan drámákat olvastam, amik politikával foglalkoznak (Kiálts, város! és Macskák szerdája), de Darvasi Taligása is hatalmi játszmákról szól.

Tehát az elmúlt időszakban nekem a korrupció témában, politikai manipulációkkal kapcsolatban nehéz újat mondani, talán ettől nem hatott rám Roboz Léna regénye.

A fülszöveg elég sejtelmes, és biztosan nem illik a belsőhöz ez esetben sem. Adott egy harminc éves újságírónő, Tóth Sára, aki egyfelől távkapcsolatban él egy házas férfival, másfelől még mindig nem dolgozta fel apja elvesztését, és ráadásul a munkájában is hullámvölgybe került. Egy sajtótájékoztató kapcsán kezd el egy nemzetközi vállalat balkáni szerződésével kapcsolatban kérdezősködni, majd egyre kitartóbban nyomozni, ami nem meglepő módon egy vesztegetési és kenőpénz eltűntetési históriát takar. Míg Sára nyomoz, a magánélete is bonyolódik, szerelme végül visszatér a másodszor is terhes feleségéhez, míg a bálványozott apáról kiderül, hogy elvitt nagykövetként egy balhét nála prominensebb személyek helyett és a hallgatásáért cserébe végkielégítésként egy szintén balkáni villát szerzett a lányának. 

Nem tudom, hogy a történet leírásából mennyire olvasható ki pontosan, hogy mi problémám  volt ezzel a könyvvel, de a molyos értékelések egyértelműen inkább lehúzzák a regényt, és most jogosan teszik ezt. Ugyebár minket könyves bloggereket szokott érni az a vád, hogy alájátszunk a kiadónak, és ez egy molyos értékelés esetében igaz is, de én csatlakozom a nem táborhoz, ez a könyv NEM jó, több szempontból sem.

Egyrészt a nyelvezet, stílus az, ami ponyvás, kiforratlan, túl hétköznapi, ráadásul vannak benne elég fura ismétlések. Többször előfordul az, hogy egy bekezdés kezdő mondatához teljesen hasonló értelmű mondat áll a paragrafus végén, jó esetben szinonimákat használva, rosszabb esetben csak a szórendet megcserélve.

Engem az is zavart, hogy nem egységes Henrik nyelvhasználata, mikor telefonon beszél Sárával, vagy mikor veszekednek, azt magyarul írta meg a szerző, de ad a férfi szájába bőven angol mondatot is, mindenféle fordítás nélkül. Henrik smsei talán egyszer vannak elmagyarázva magyarul, amúgy elvárás, hogy az olvasó tudjon angolul…

A történeti problémám pedig összekapcsolódik egy logikai és stilisztikai hibával. Én már a harmincadik oldalon untam a sok mellékszereplőt, de a 140.-en annyira, hogy papírt és ceruzát fogtam, nekiálltam strigulázni. 256 oldal a regény, de mire a 140.-re elért az olvasó, addigra huszonhat (igen, 26!) mellékszereplő bukkant fel Sára mellett, általában névvel és fizikai, vagy lelki jellemzéssel.

Minek? De most komolyan nem értem, minek megjegyezni XY titkárnőjének a nevét, aki csak egy oldalon bukkan fel?!? Pláne a svéd informátor nevét, aki fél oldalon… De ugyanígy felesleges nevesíteni a vesztegetési ügybe került cég könyvvizsgálóját, a balkáni nagykövetet, egy-két itthoni arcot a Beckernél.

Egyetértek azzal a feltételezéssel, hogy a Roboz Léna név álnév, és még azon se csodálkoznék, ha ez a történet megtörtént eset lenne. Valószínűleg ezért van az a sok név, csakhogy itt a szerző és a szerkesztő is komoly hibát vétett.

Ha nem lenne szerelmi szál egyfelől, az jót tenne a regénynek, mert ez a nős pasival való szexviszony agyonrágott csont. Másfelől úgy lenne általánosabb és örök érvényű a történet, ha nem lenne benne ennyi konkrét név, és adat, mert akkor el lehetne vonatkoztatni tőle! 

Az alap embertípus amúgy is kevés benne, engem is untatott, hogy mennyi jóképű pasi flangál benne, a szexjelenetet meg, ami két mellékszereplő között zajlott le, teljesen felesleges kitérőnek tartom. Nem vitte előbbre a történetet, nem adott hozzá a karakterek jelleméhez, elég lett volna említeni a köztük lévő viszonyt a pornó helyett.

Az előzőekben végigvitt gondolatmenetet pedig megfejeli a tény: a krimiszál nincs lezárva, megoldatlan marad, Sára ahelyett, hogy tovább nyomozna, összejön egy új pasival, és visszamegy az USÁ-ba tanulni.

Mindezek miatt kapott tőlem a regény 2 és fél csillagot, mert értékelésnél az ember kénytelen számot vetni az addigi olvasmányaival is, hozzájuk kell mérni ezt a regényt, és az első bekezdésemben említett Roló alatt, Taligás, Macskák szerdája jóval karakteresebb, szépirodalmibb stílusú és messze maradandóbb művek, mint a Balkáni árnyak.