A hét verse - Varró Dániel: Óda a haladékhoz

Varró Dániel: Óda a haladékhoz

Te ébresztő utáni szundi mód,

te ébredés előtti röpke álom,

ki a valóságtól a víziót 

iparkodol megóvni mindenáron,

te nyújtózkodó, kényelmes pillanat,

örökké tarts! A takaró alól 

ne hagyj kibújni, átverni se átallj,

áltass, hogy messze még a virradat, 

hogy csalogány és nem pacsirta szól,

győzzél meg róla álomlogikával!

Nagyszabású elképzeléseink

a nap fényét nem álló, méla trollok,

a határidő rózsaujja int,

s kővé dermednek egycsapásra. - Boldog

sosem lehet, ki bármit megcsinál,

mert bosszankodni rajta kénytelen,

hogy oly szép, mint fejében volt az eszme,

a végeredmény nem tud lenni már,

kontár kezünk kivésni képtelen 

a kőbe zárt szobrot tökéletesre.

Az boldogabb, ezerszer boldogabb,

ki soha el nem engedi az eszmét,

ki elhiheti, hogy a dolgokat

hibátlanná csiszolni módja lesz még,

s legboldogabb, kinek nyakában ott van

a határidő kenderkötelének 

torokszorító, rőfnyi hurka már -

mikor megjő a felmentő ítélet,

és megtudja a végső pillanatban,

hogy elkerülte őt a zord halál.

Haladék, boldog, boldog haladék!

Halál, amit kétes jövőbe tolnak!

Az ördög jönne bár a lelkedért,

mondd neki azt, hogy: "Gyere vissza holnap!" -

S ha leskel elodázhatatlanul rád

a vég, a gaz lapalj, a csattanó,

te csak hessentsed el, hiába heccel,

távozzon tőled szintézis, tanulság,

ódázd el azt, mi elódázható, 

a többit meg majd később, máskor, egyszer...

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
:D