A hét verse - Varró Dániel: Óda a haladékhoz


Varró Dániel: Óda a haladékhoz

Te ébresztő utáni szundi mód,
te ébredés előtti röpke álom,
ki a valóságtól a víziót 
iparkodol megóvni mindenáron,
te nyújtózkodó, kényelmes pillanat,
örökké tarts! A takaró alól 
ne hagyj kibújni, átverni se átallj,
áltass, hogy messze még a virradat, 
hogy csalogány és nem pacsirta szól,
győzzél meg róla álomlogikával!



Nagyszabású elképzeléseink
a nap fényét nem álló, méla trollok,
a határidő rózsaujja int,
s kővé dermednek egycsapásra. - Boldog
sosem lehet, ki bármit megcsinál,
mert bosszankodni rajta kénytelen,
hogy oly szép, mint fejében volt az eszme,
a végeredmény nem tud lenni már,
kontár kezünk kivésni képtelen 
a kőbe zárt szobrot tökéletesre.



Az boldogabb, ezerszer boldogabb,
ki soha el nem engedi az eszmét,
ki elhiheti, hogy a dolgokat
hibátlanná csiszolni módja lesz még,
s legboldogabb, kinek nyakában ott van
a határidő kenderkötelének 
torokszorító, rőfnyi hurka már -
mikor megjő a felmentő ítélet,
és megtudja a végső pillanatban,
hogy elkerülte őt a zord halál.



Haladék, boldog, boldog haladék!
Halál, amit kétes jövőbe tolnak!
Az ördög jönne bár a lelkedért,
mondd neki azt, hogy: "Gyere vissza holnap!" -
S ha leskel elodázhatatlanul rád
a vég, a gaz lapalj, a csattanó,
te csak hessentsed el, hiába heccel,
távozzon tőled szintézis, tanulság,
ódázd el azt, mi elódázható, 
a többit meg majd később, máskor, egyszer...



BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
:D

Megjegyzések