A hét verse - Áprily Lajos: Nosztalgia
Áprily Lajos: Nosztalgia Idegenül ver itt a szívem, sok itt a zaj, sok a sugár. Nagyon szeretnék visszamenni: a hallgatás barlangja vár. Magányom sziklaboltozatja, sötét, sok-esztendős tanyám, ahol a vérem dobbanását tanútlan csendben hallanám. Barlangtüzem ki nem világít, fájdalmam szirtbe zárt titok. Panaszaim sötétbe dermedt, alaktalan stalagmitok. S a mély ha néha megmorajlik, hallgatom: künn a szél szalad – s a sorsom szent búvópatakja tompán zuhog a föld alatt. *** vers forrása: https://moly.hu/karcok/957166