MARIANN KÖNYVTÁRA

  Forrás . HULLÁMOK   Bizalmad, - álló, déli verőfény Felitta szívem régi homályát, Most látszik benne minden, mi szép volt. "Ritkák ma lenn a kristálypohárok!" Mosolyogva tán mondja az Isten.   Mily egyszerűen hiszed te a szót el! - Lásd, ez feloldja beszédem ága-bogát, S úgy mondok mindent most, úgy merek, Mint gyerek, ki volt már százrétegű, vén, De visszajött, mert meghívta az Isten.   Te kedves ámulásaid előtt Minden szándékom oly egy-utú lett, - Kincses életed repdesi körül, Mint legyezőszárnyú friss madárhad, Mit ujja hegyéről bocsátott el Isten.   Mert csak én-jóvoltomra gondolsz, Azért kell így adnom új-magamat! - Feléd csobogó szerelmem sodrát Nem fogja sehol le szűk gyanú-gát; Ezért oly örökös, mint maga Isten.   Mi két nagy jóra-epedettek, Kiknek mellébe fojtogatták Megindulások forró sodrait; - Hiába, mégis egybeszakadtunk! Fölfelé száll már oltárunk füstje! Nagyon szerethet minket az Isten.   1916 *** Vers forrása: Arcanum .

  Forrás. FÉNYBEN Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, – Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen… 1901 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/186737

  Forrás. Litánia Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten irta, Mikor szivünkbe irta? Ez puha, fehér párnám, Min nem nyugodtam eddig. Lelkem szép muzsikája Mit nem hallottam eddig. Bölcsességgel teljes könyv; Mostanig nem tanultam. Én friss-jó egészségem; Mily soká beteg voltam! Én reggeli harangszóm, Szép, napos délutánom, Szelíd, esteli lámpám, Sürü csillagos éjem. – Ó éjem, égem, kékem, Te kedves-kedvességem! Csobogó, teli korsóm, Friss, hajnali harangszóm, Csendes, nyugalmas álmom, Napfényes délutánom. „Szerelem”? – ezt már írtuk, Prózába, versbe sirtuk. Szerelem; olcsó szó ez: Szerelem, – így ne hívjuk! Apám vagy és fiam vagy, A mátkám és a bátyám, – Kicsiny, fészkes madárkám; Ideál, – szent, komoly, nagy; Pajtásom, kedvesem vagy. Hittel és emberséggel Első te, kit vállallak, Kit szóval-szívvel vallak És álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék; Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten irta? *** Vers forrása: https:/...

  Forrás. VIHAR ELŐTT Eredj hát, hogy ne lássalak soha! Fellegbúvó csillag majd elvezet. Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel! Ne várnál mégis?… Nem, nem! Csak eredj! Míg nálam itt időztél, más tanyákon Mulasztottál más, édes perceket, Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd! Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj! Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt! Pejkó, nyugodj! – Mit akar ez az állat? Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől! Mér tudna jobban emlékezni nálad? Ez dörgés! Menten elered a zápor, És hogy jutsz át, ha a patak megárad?… Az ablakom majd utadra világol, Csak menj!… Ne hidd, hogy meghalok utánad! 1901 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/186739

  Forrás. INDIVIDUUM Vérző ököllel, sírva döngetjük, víjjuk, verjük Örök-hiába e rémes ködboltot, az én-falat. Siket echó felel: Magad vagy! Magad! Jaj, kisértet-arcok az emberi arcok! Mozog az ajak. Mindnek két, nagy szeme van. – Az ő szemükkel csak egyszer nézhetném magam! Mit tükörből látok, nem igazi arcom! Futnék tőle – én szörnyű varázzsal vert. Kit kérdezhetnék? Nincs más! Embert, embert! A csillagok földén sincs senki, senki társ! Egymásra-hagyattunk az űrben, egy-vérek e földszigeten, – S nem tudhatom, hogy mit érez a kisgyerekem. Üres ivorgolyók ürege zár egyenkint. Gurul velünk, vagy áll. Nagynéha összecseng. Mit tudhatunk a szűk sötétbe bent? Érthetjük-e rendjét forgásnak, ütközésnek? Tekéznek-é velünk ismeretlen, nagy kezek? – S hova ejtenek, ha leejtenek? 1912 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/993010

  Forrás. VÁGYAK Úgy-e, most jól áll a hajam megint! És úgy-e, jól van szabva a ruhám? Színes szalag, csokorba szedve mind, Ilyen a szívem is, könnyű, vidám. El innen csak! Sokadalomba vágyom, Ahol repkednek balga kacajok, Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. – Nagy, halálos jókedvet adjatok! Mulatni akarok! És mégis, mégis, e homályos zúgban, Csillapító csendben jobb volna tán, Itt csak valami néma, tompa bú van És béketűrő, mélységes magány; Jobb volna itt maradni minden este S az éjszakán, míg jön a virradat – Behúnyni a szemem és várni egyre Az idő, az idő míg elhalad És betemeti azt a holt nyarat. 1902 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/186750

  Forrás.   A TE SZÍNED ELŐTT Az én két fáradt asszonykezem Hogy milyen lágy, amikor simogat, Mily enyhén tárul, amikor ad, Terajtad ösmerte meg. – Köszönöm neked a két kezemet! Szemem, a bágyadt, bús tükröző (Áldott csoda ez!) sorsodba nézett, És megtanulta, hogy tiszta szövétnek, Betlehemcsillag, égi vezér… – Áldjon meg Isten a két szememér! Mindig azt hittem: rút vagyok, Csak durva vágyra hangoló, Szívet bájolni nem tudó. – Te megszerettél, – s rámigézted Ezt a halk, esteli szépséget. Oly csúnya volt, mit eddig éltem; Kevert, pocsékló, fél, törött!… – Most a multam is rendbejött, Ahogy tenéked elmeséltem. – Mert láttad sorsom: megszerettem. Nemes, szent csordultig-hited Aranykelyhét felém kínáltad, Szerelmed grálborát ajánltad. Most már, míg élek, szent leszek! Felmagasztaltál; fent leszek; Mindig „te színed előtt” járva… Ó hála, hála, hála, hála! 1915 *** Forrás: https://moly.hu/idezetek/995004

  Forrás. LEÁNYKÉRÉS Fehérzimankós téli éjszaka Éjféli miséről mentünk haza, S járt legelül, csuda hallgatagon, A jegyző úrral Mária hugom. A férfi szólt az erdő szélinél: – Hallotta-é, kisasszony, mit beszél Kettőnkről együtt a falu? – Tudom! Sietve mondta Mária hugom. A rozsvetés dűlőjin szólt megint: – A szóbeszéd igaz lehetne mind, Ha jönne vélem, – mindig egy úton… – Igen! – felelte Mária hugom. Mégegyszer szólt a szérüskert megett: – Édes kis madaram! Fáradt lehet! Adja a karját! – S ment hallgatagon, Hozzásimulva Mária hugom. 1902 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/982629

  Forrás. EGY MADÁR Fehér a föld, fehér az ég, S a hófúvásos táj felett Kereng, leszáll, meg felrepül Setét, zajos madársereg. Szeret, gyülöl, eszik, iszik, Csácsog, pöröl, él mindegyik… Ki érti meg a csókaszót S a varju-szívek titkait? Csak egy fekete bús madár Ül egymagába a fatőn, – Gúnyaszt és nézi társait Közömbösen, kételkedőn. S a furcsa kérdés úgy gyötör A többi száz talány között: – Elvonult bölcs-é az az egy Vagy boldogtalan számüzött?! 1902 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/984317

Forrás Kaffka Margit: A fényben  Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, - Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen... 1901 *** Vers forrása: MEK