MARIANN KÖNYVTÁRA

CONTENTIO Ez a lélegzés első és utolsó. Első neked és utolsó nekem. Utánunk nem marad csak páranyom az ablakon. Zárt forma, hőhatás, amely egyszeri, ideiglenes, mi eloszlik, minthogyha valaki elkenné és lassan szárad, akár a föld, amit az eső, ónnal elkavarva, tisztátalan reménnyel újratölt. A víz a földbe fagy. Mosolyod is kemény lelombozódott arcodon. Fehér mosoly. Ordít a nyaki ér, melyet kidomborít a mozgó szívizom. Vers forrása: szollosimatyas.hu Kép innen: https://www.facebook.com/InstaVers/

FÜLSZÖVEG: Ha valaki olyan fiatal, mint Szekeres Jázmin, biztosan tele van nagy elhatározásokkal. Ha olyan önálló, mint a mai lányok általában, akkor bele is vág, hogy megvalósítsa a terveit. És ha annyira szereti a teákat, és olyan elszántan gyűjti a régi teásdobozokat, mint ő, akkor nincs mese, meg kell nyitnia élete első, önálló teázóját, és minden hozzá betérő vendégnek meg kell főznie azt a teát, amire szüksége van. Mert a tea az egy csoda, és csodák mindenkinek kellenek. "A teában benne lakik a hegy, amin nőtt, az eső, ami öntözte, a napsütés, ami nevelte, a szedőasszonyok óvatossága, a pörkölők figyelmessége és végül a kereskedők gondossága is. Ismeretlen ízek, távoli tájak, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos történetei kavarognak a csészékben." Szekeres Jázmin teázójában minden tea mesél, és polcról polcra, estéről estére elmondják saját születésük távoli történetét. Vannak könyvek, amik azért kerülnek kezembe, mert érdekes címük van és vi...

Közétek dobva búcsúzom Hogyha viszony: gyors lefolyású Fényűzés legyen, ne viszony. Ágya se legyen, jövője, múltja Hulljon, haljon a percekért, Ne összegezzem, ki ne tanuljam, Felejtsem el a képletét. Önző legyen, kényszer, de annak Egy embernyi és emberes, Gyémánt legyen, amit egy lábujj Csak kifordít, de nem keres. Kibontott hajak hulláma helyett Vigyen a vízre egy hajék, Elszomorítson, szégyelljem magam, Lakasson jól a nyesedék. Ami már volt, sose becsültem, Ami még lesz, azt letudom. Szép húgaim, ti huszonévesek, Közétek dobva búcsúzom. 2008 Vers forrása: Irodalmi Jelen .

FÜLSZÖVEG: Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet. Múlt szombaton nagyon nagy lelkesedéssel végigjártam két könyvtárat, és túrtam mind a kötelező-ajánlott könyvtörténeti olvasmányok, mind a friss megjelenésű szépirodalmi művek között. Nem ti...

FÜLSZÖVEG: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dorothy nevű lány Kansasből. Úgy ismerhetitek, mint tornádólány. Ózföldén kötött ki, ahol három barátra tett szert: a Bádog Favágóra, a Madárijesztőre és a Gyáva Oroszlánra. De túl nagy volt a mágia kísértése. Megváltozott tőle. És a barátai is kifordultak önmagukból.  A varázslatos Ózfölde ma sötét, fenyegető hely.  Amy Gumm vagyok. A tornádók nyilván odavannak a kansasi lányokért, mert engem is elkapott egy. És szintén Ózföldén kötöttem ki, ahol a jók a gonoszok, és a gonoszok a jók. A gonosz boszorkányok ráébresztettek igazi hivatásomra: a gyilkolásra.  Csak egy módon akadályozható meg, hogy Dorothy elpusztítsa Ózföldét – és Kansast. Meg kell ölni. És én vagyok az egyetlen ember, aki ezt megteheti. De kudarcot vallottam. Emberek haltak meg miattam. Az én hibám, hogy portál nyílt a világok között, s most Ózfölde és Kansas is veszélyben van. Mi lesz, ha nem sikerül bezárnom?  Dorothy gondoskodni ...

valami mindig soha nem sírt,  valami mindig  a szemébe ment.  összeszedte az  elnémult tányérokat,  elmosogatott, munkától  felhorzsolt körömágy,  bezöldültek a körmei.  arca állandó omlásveszély.  inkább elfordult és nem  akart a szemembe nézni.  azt mondta, hogy a  karikák a szeme alatt  a huzattól és a szemüveg  miatt vannak. a nehéz  ruhákkal kiment  az udvarra, és vissza  már kiszáradt lélekkel  mondta: a vacsora tálalva  van.  valahol.  Az InstaVers kötetben a fenti versnek egy variációja van, így kezdődik: Anya soha nem sír, mindig a szemébe megy valami... Eredeti vers forrása: Dokk .

FÜLSZÖVEG: „Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általában tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá. ...