A hét verse - Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

Szabó Lőrinc - Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek, 

és közben milyen nagyra nőttetek! 

hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok 

és ezer könnyű és friss fodrotok 

halványzöld lángként repdesi körül 

a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek, 

de bátrak vagytok! Nem kérdezitek, 

mi vár rátok - ha itt az ideje, 

mint a barna földből a rét füve, 

a barna ágból kicsaptok ti is, 

akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek, 

bölcsebbek, mint én, egészségesek ... 

Egy hónapja nem láttuk a napot, 

mégis hittetek és kibújtatok, 

hajtott a szent önzés, küzdöttetek, 

győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek, 

irigyelhetem erényeteket: 

bolond idő járt rám is, április, 

hosszú, naptalan, de én e komisz 

tavaszban, mely oly zord és fénytelen, 

hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg, 

utáltam már az egész életet 

s ez kellett, ez a büszke változás, 

szemeimben ez a csodálkozás, 

ez kellett, hogy megváltsam magamat 

és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek ...

Egy hét alatt de nagyra nőttetek! 

Zöld zászlaitok felrepültek a 

bokrok, fák és hegyek csúcsaira 

s hiába ez a gyilkos április, 

reményt hirdettek, reményt nekem is!

Forrás:

innen.