Weöres Sándor: A teljesség felé #7

 


A létezés

Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát,
egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-
lévő. De közös lényegük, a létezés, nem pusztuló, nem határolt, nem
egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos.
A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök
egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a
létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel-rögzíthetőt
keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok
alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.



Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html#1

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Varró Dani: SMS-VERSEK