Weöres Sándor: A teljesség felé #78

 





Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt
saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak
érzéseit és felismeri: „ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat,
megérzi annak egybemosódó világát: „ez is én vagyok"; ha egy bútort
hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: „ez is én
vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé;
minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül
gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka,
pihenés, társaság, magány.


Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

Kép
Kovács Barbara: MA ROSSZ LESZEK (iskolás változat) Ma rossz leszek. Elhatároztam. Senkinek nem köszönök! Az osztályban verekedni fogok , Egy vonalzót talán még össze is török. Könyvem, füzetem, elő nem veszem, Ceruzám, tollam, a padról földre verem. Padtársam füzetét összefirkálom, Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom! Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni, És hangosan fogok jó sokat csuklani. Írás óra alatt mindig felállok, Mindenbe úgy is belekiabálok! Szünetben száguldozok a folyosón föl-le, Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre. A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, Fog majd csodálkozni az egész iskola! Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni, Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni… A krétákat apró darabokra töröm, Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm! Eldugom a szivacsot! Lehet, majd keresn...
Olvass tovább »

A hét verse - Szabó T. Anna: Pitypang

Kép
  Szabó T. Anna: Pitypang Derengő ezüst port szitál a hold világ. Szenderegnek a fű között puhácska bóbiták. Az álmos képű telehold felettük őrködik, óvja mezők és ligetek jó szagú fészkeit, és csillagmintás másait, számlálatlan sokat: a gömbölyded és hópihés pitypang-tojásokat. Körben a puha fák között elvackol a sötét, a szél is visszatartja most langyos lélegzetét, de hajnalban nyújtózkodik, majd sóhajt egy nagyot – és elszállnak a hold után a pitypang-csillagok *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/146527
Olvass tovább »

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

Kép
Romhányi József: Lepketánc Mikor a hernyóból lepke lett,  kérkedve repkedett,  hogy fényben keringve mind tovább  csillogtassa hímporát. A derék kutyának  képére mégis kiült az utálat.  – Villogj csak fent, te szép féreg;  nem lesz nagyobb az értéked! Hernyó maradsz, bár fent keringsz.  Nem a szárny szab itt mértéket,  hanem a gerinc. Vers innen , képek innen származnak.
Olvass tovább »