MARIANN KÖNYVTÁRA

Babits Mihály: Olvasás közben  Szobámban ülök. Könyv előttem. Apró hangyák mászkálnak feketén a könyvben. Jaj... nézd... lecsusznak a világos lapról! s fejembe bizsegnek... hosszu sor... tömötten. S mindegyik egy-egy darabkát elrabló súlyos velőm'... vékony csáp... viszi könnyen... s agyam e mindig szikra-éhes tapló, elfogy!... hál'isten... s megindúl a könnyem... A könny, a szelíd, meleg, enyhitő... és attól oly érzékeny lesz a kedvem, amilyen nem volt száz esztendő óta. Megáll... elég vén: meghal az idő; a fülem zúg; s lenn mélyen a szivemben örök búgássá szélesűl egy nóta. (1903. jún.) *** Vers forrása: Arcanum

Babits Mihály: Az előkelő tél Olyan halk és hideg idő van,  halk és hideg, halk és hideg:  hallani szinte suhanóban  a gyöngyház égen a telet.  Selymesen száll ő rongyaink közt  s arcba legyez, bár semmi szél…  Óh láthatatlan, hűvös angyal,  előkelő, gyönyörü Tél! S a hó is itt lesz nemsokára  s minden egyszerre eleven.  Aki rápillant ablakára,  fehér apácák végtelen  meneteit véli vonulni,  s ki boltbul az utcára lép,  lágy-fehér könnyek ostromolják  kemény csomagjait s szivét. Estefelé kitisztul néha,  a csillagok kilátszanak  s mint gyermekek állunk alélva  egy nagy karácsonyfa alatt,  amelynek ágát föl nem érjük,  de gyertyás fénye ránk sajog:  gyertyásan és csufolva néznek  a karácsonyi csillagok. 1934. dec. **** Kép forrása:  Pixabay. Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1204642