A hét verse - Babits Mihály: Az előkelő tél

by - december 17, 2018



Babits Mihály: Az előkelő tél

Olyan halk és hideg idő van, 
halk és hideg, halk és hideg: 
hallani szinte suhanóban 
a gyöngyház égen a telet. 
Selymesen száll ő rongyaink közt 
s arcba legyez, bár semmi szél… 
Óh láthatatlan, hűvös angyal, 
előkelő, gyönyörü Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára 
s minden egyszerre eleven. 
Aki rápillant ablakára, 
fehér apácák végtelen 
meneteit véli vonulni, 
s ki boltbul az utcára lép, 
lágy-fehér könnyek ostromolják 
kemény csomagjait s szivét.

Estefelé kitisztul néha, 
a csillagok kilátszanak 
s mint gyermekek állunk alélva 
egy nagy karácsonyfa alatt, 
amelynek ágát föl nem érjük, 
de gyertyás fénye ránk sajog: 
gyertyásan és csufolva néznek 
a karácsonyi csillagok.

1934. dec.

****
Kép forrása:
 Pixabay.
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1204642

You May Also Like

0 megjegyzés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!