MARIANN KÖNYVTÁRA

  Forrás. A Szemezgető lesz az új rovat itt a blogon, amit az évzáró bejegyzésemben említettem. Talán már feltűnt, hogy kicsit döcögősebben megy a blogolás egy ideje, ami fakad abból, hogy a könyvtári social media (FB oldal, Instagram, Moly profil, blog) tartalommal való megtöltéséért felelős egyik személy vagyok; de abból is, hogy éppen most az offline élet fontosabb, mint az online. A könyves blogot befejezni nem akarom, még lezárni sem, mert ismerem magam, akkor elhagyott sivatag lesz belőle. Más taktikák helyett itt lesz a Szemezgető, ami egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig. Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Be kell vallanom, nem a könyv leírása, hanem a különleges címe, illetve a külleme csábított olvasásra- írtam 2015-ben a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság ról. A könyv levélregény, 1946. januárjában kezdődik. A...

Be kell vallanom, nem a könyv leírása, hanem a különleges címe, illetve a külleme csábított olvasásra :) "Az, hogy a társaságunk nevébe bekerült a krumplihéjpite, Will Thisbee műve volt. Németek ide, németek oda, ő csak akkor volt hajlandó ülésekre járni, ha valami harapnivalót is feltálalnak! Mivel vaj kevés volt, liszt még kevesebb, cukor meg, a fejadagon kívül, egyáltalán nem, Will megalkotta a krumplihéjpitét. A töltelék tört krumpliból állt, édesítésre répát reszelt, a külső tésztaréteg pedig krumplihéjból készült. Will receptjei többnyire gyanúsak, de a krumplihéjpite óriási sikert aratott, és gyakran szerepelt a menün." A könyv levélregény, 1946. januárjában kezdődik. Az elején egy főhősnő van, Juliet Ashton 30 év feletti hajadon írónő, aki a háború alatt híressé vált egy kitalált figura, egy ápolónő kalandjait taglaló szatirikus könyvvel. Miután sikeres felolvasókörutat tudhat maga mögött, sőt szert tesz egy gazdag amerikai hódolóra, új felkérést kap a Times-tól,...