2017. szeptember 18., hétfő

A hét verse - Petri György: Római elég



Petri György: Római elég

Mostanság hallgatok, eltűnök, eltünődöm, 
töpök és rengek, 
olykor – önnön agyrémem – földerengek 
kimért chiméraként öfényesítő lakkcipőmben, 
osztrigát szürcsölök e zord időkben 
– éheztem eleget ifjúkoromba’ 
hadd legyek most már én részvétlen és goromba, 
éppen elégszer kisemmiztek, megaláztak, 
a világ úgy viselt el, mint hőmérő a lázat, 
hülyének véltek, mikor a szívem lázadt, 
ezért növesztek tehát csigaházat 
lelkem köré, hogy ne lássék az alázat, 
az inkorrekt szenvedés, az öntetszelgő szégyen, 
hogy hajh miért, miért, miért nem éppen 
én vagyok a szenvedő alanya ennek 
a nyomor-nyelvtannak, amelynek szabályai szerint szenved 
embertársaim bő egyharmada, 
gyerekek, nők, csecsemők garmada, 
ezt nem veszi be a gyomrom semmiképpen, 
(talán ezért élek többnyire semmin vagy pépen). 
Egyenlőtlenség! Testvérietlenség! 
Ja, szabadság az van. Tessék élvezni! Tessék!


Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése