A hét verse - Kiss Judit Ágnes: Jövő idő


Kiss Judit Ágnes:
Jövő idő


Én mindig azt reméltem, 
Hogy meghalok időben, 
Míg marad pár barátom, 
Míg lesz levél a fákon, 
Lesz egy korty tiszta víz is, 
Feloldható a krízis, 
Nem lesz mindenből dogma, 
Míg nem fulladunk szmogba, 
Míg nem lesz diktatúra, 
S nem sodor háborúba, 
Míg lesz, ki elkaparna, 
A többi le van szarva.

Most már nem jöhet bármi, 
Már nem tudok kiszállni, 
Már van, ki folytat engem, 
S jaj nekem, megszerettem! 
Vajon mikorra felnő, 
Lesz egy tenyérnyi erdő? 
Itt marad mindenáron? 
Megy, hogy hazát találjon? 
Hol éri öröm, bánat 
Majd a dédunokámat? 
Mi jön? Háború? Béke? 
Lesz még a napnak fénye? 
Ember marad az ember? 
A Föld megrothad egyszer? 
Nem hagyhatom, hiába 
Érett a pusztulásra. 
Most már nem mindegy semmi. 
Túl veszélyes szeretni.





Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1012965


Megjegyzések