Donáth Mirjam: Mások ​álma

by - december 14, 2017




FÜLSZÖVEG:

"A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom."


Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a legnagyobb nemzetközi hírügynökségnél dolgozott a Times Square-en, egy felhőkarcoló 19. emeletén. De nem volt boldog. Hét év után hazajött, és megírta félmillió kivándorló honfitársunk lélekölő vívódásait. Önmagával is kegyetlenül őszinte könyvében találkozunk borsodi illegális bevándorlóval és zalai gazdasági migránssal, álmaink városában jönnek-mennek az oroszok, a brazilok és a magyarok. Csak azt nem tudjuk eldönteni, kinek tanulságosabb ez a könyörtelen szembenézés az amerikai álommal, az emigrációs léttel és a hazaszeretettel: azoknak, akik már elmentek, vagy nekünk, akik még itt vagyunk.

Cseke Eszter és S. Takács András
az On The Spot alkotói

(A Mások álma a Magyarok külföldön sorozat harmadik része.)

A KÖNYVET ITT TUDOD MEGRENDELNI KEDVEZMÉNYESEN A LÍRA OLDALÁN,  AHOL BELE IS OLVASHATSZ! :)




Kép forrása:
http://magyarnarancs.hu/ejfelkor_new_yorkban/ez-a-blog-78529


Úgy döntöttem, hogy őszinte leszek, illeni fog a stílusom Mirjam kicsit néha kitárulkozó, de csöppet sem túlzó hangvételéhez :)

Én nem szeretem az USÁ-t, számomra nem az álmok földje, egyáltalán nem vonzó. Hogy miért nem? Első gyerekkori emlékeim között van, hogy ülök a tévé előtt, megy egy indiános film, talán a Winnetou. Sírok, szívszakadásig, mert azt látom, hogy a fehér fegyveres cowboyok ész nélkül írtják a vörösbőrűeket, pont úgy, mint a film elején a bölényeket.
Pontosan tudom, hogy ez egy meghatározó emlék volt számomra, hiába történt vagy harminc éve; ekkor ébredtem rá, hogy ember képes lemészárolni egy másik embert csak azért, mert annak más a bőrszíne, hajszíne, szeme színe. Semmi se számít, csak a fehér ember igaza... és hogy helye legyen ott, ahová le óhajt települni. De alapjában véve, nem is csoda, hogy USA olyan, amilyen, a történészek máig se tudnak abban egyet érteni, hogy mennyi dél-amerikai indiánt öltek halomra a hódítók.

Vér folyik a talapzaton, New York meg messziről egy állandóan nyüzsgő hangyabolynak, mókuskeréknek, bulivárosnak tűnik. New York a kapu, de majd minden amcsi film, sorozat színhelye is; én mindig úgy képzeltem el a Central parkot, hogy egy időben legalább 3-4 filmet forgatnak ott :P
Tehát New York számomra csak egy színpad, spotlámpákkal, csapóval, sztárallűrökkel és jó sok jelmezbe bújt szereplővel.


Forrás:
https://www.lonelyplanet.com/usa/new-york-city




Olvasás előtt tartottam kicsit attól, hogy mi van, ha Mirjam meggyőz az ellenkezőjéről: ez egy élhető, kellemes város, de szerencsére szó sincs erről.
Kezdve a csótányoktól és patkányoktól, akik majdnem az egész városban vannak, folytatva az állandó rohanással, tülekedéssel, harccal az előrejutásért, lehetőségért, fizetésért, urambocsá!, egy kanapéért, ahol aludni lehet...csak az derült ki számomra, hogy ez a város nem egészséges sem lelkileg, sem testileg.
Kicsit belezavarodtam a végére, hogy hányszor költözött Mirjam, mennyit kellett nélkülöznie, kuporgatnia, néha hazudnia, hogy akár 5 négyzetméternyi helyet magáénak tudhasson egy éjszakára... De le a kalappal az elszántsága, kitartása előtt. (És hadd jegyezzem meg, az a csoda, hogy nem totál depressziósan jött haza, amilyen élmények érték.)

Míg a történeket bújtam, addig számtalanszor eszembe jutott az is, hogy talán azért volt Mirjam sorsa nehezebb, mert szóval keresi a kenyerét, mert a nyelv az elsődleges tehetsége.
Gondoljunk nyugodtan Márai Sándorra, hány évig élte az emigránsok keserű sorsát, mennyi fájdalma volt abból, hogy gyökértelennek érezte magát, mert nem volt kihez írnia, nem volt közönsége, hallgatósága?

Kinek ajánlanám a könyvet?
Nyilván emigránsoknak, vagy arra készülődőknek, főleg, ha az USÁ-ba indulnak. Végül is talán az egy oltári szerencse, hogy az Unión belül bármikor repülőre, vonatra, buszra lehet pattanni, haza lehet jönni, és nem kell a kitoloncolás rémétől rettegni, mint az óceán másik részén.
De tudni nem árt róla: sehol sem fonják kolbászból a kerítést, és az ember mindenhová magával viszi a jellemét, alapvető képességeit.

4 és fél csillag volt, jó szívvel ajánlom olvasásra, érdekes, nagyon olvasmányos kötet volt :)

Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!



You May Also Like

0 megjegyzés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!