Az a csend, amit keresek, személyes élmény

 Korábbi évek gyakorlata az volt, hogy a hónap végi elszámolásnál az adott hónap neve szerepel, de rájöttem arra, ha másként szeretnék blogolni, akkor a címadást is más módon kell megoldanom. 

"Az a csend, amit keresek, személyes élmény." A címadó idézet Erling Kagge: Csend a zaj korában című művéből származik, és az idei év első HŰHA élménye. 

Szerintem erről még nem írtam, de azt hiszem, hogy az emberre IGAZÁN ható könyveket nem tudjuk a hatásuknak megfelelően reklámozni, hiszen akinek mesélünk az impulzusról, annak nincsenek velünk azonos tapasztalatai. Szóval Te nem én vagyok, én pedig nem Te - ezért nem tudom ugyanazt a benyomást átnyújtani egy műről, mint ami engem ért, hiába állítom be kedvencnek azt. 

Holott, előzetesen, az értékeléseket olvasgatva, finoman szólva félve kezdtem Kagge írásának, de legalább vékony könyv, úgy voltam vele. Aztán kedvenc lett, amit 36 óra alatt kétszer olvastam el, és meg fogok venni ekönyvként is, hogy hordozhassam magammal, mindenhová is.
Jon Fosse: „Létezik olyan csend is, amely beszél.” mondását idézném, létezik olyan könyv is, ami pont jókor találja meg az olvasót.
De megértem a fanyalgókat, ez egy hangulatolvasmány, biztosan nem ajánlanám mindenkinek elolvasni. Nálam többszörösen betalált, még az angol változaton is gondolkodom, hogy beszerzem.

2026 Januári olvasmányaim:

Kenjiro Yoshigasaki: Egy idegen belső utazása        
Jennie Bittleston: Jóga    
Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka    
Trygve Skaug – Ella Okstad: Ha én volnék a miniszterelnök     
Lauren Child: Sohadesoha nem eszem paradicsomot     
Marianne Dubuc: Spuri Gyuri, a postás egér         
Óriások és Ogrék      
James Norbury: A csodálatos világ     
Szántai Zsolt (szerk.): A bölcsesség szirmai         
Jeff Kinney: Partiarc     
Isabella Paglia: A karácsony varázsa     
George Orwell – Fido Nesti: 1984        
Bosnyák Viktória: Mese az öt szeretetnyelvről    
Fekete István: Csí         
Mocsidzuki Mai: Az igazi kívánság         
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye         
Darren Hardy: A kamatos kamat hatás         
Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku       
Megumi Iwasa: Szeretettel üdvözöl: Bálna         
Megumi Iwasa: Szeretettel üdvözöl: Pingvin         
Byung-Chul Han: A zen buddhizmus filozófiája    
Nattán-Angeli Nóra: Spicc és Pipa         
Erling Kagge: Csend a zaj korában         
Fekete István: Összegyűjtött versek    
Lucius Annaeus Seneca – Marcus Aurelius: Óvakodj a haragtól! / Tanítások könyve     
Arany János: Toldi (Illusztrálta: Jankovics Marcell)

Őszintén remélem, hogy a többi hónap nem lesz ennyire libikóka élmény, mert pont elég volt egy hónapnyi ebből :D
Már írtam, hogy klassz könyv a Jóga, Snöfrid harmadik kalandja is levett a lábamról, és hát várhatóan színvonalasra, roppant érzékletesre sikerült az 1984 képregény változata. 
A Hét számlap rejtélyén nagyon jól szórakoztam, már el is felejtettem, milyen kis sziporkázó, vicces, pörgős cselekményű, és főleg ROMANTIKUS darab. Egy évtizede olvastam már, érdekes módon akkor ennyire nem tetszett, mint most. 

Szokásosan jó színvonalú az Egy ropi naplójának immáron 20.kötete - Igen, WOW, már a 20.résznél jár a sorozat! Norbury Csodálatos világa ezúttal szakított a hagyományos, lineáris könyv formátummal, többféle módon is olvasható; ajánlom AniTiger blogbejegyzését, főleg a képek miatt!
(én is pont azokat az oldalakat szerettem a legjobban XD)

Jankovics Marcell által illusztrált Toldi olvasói ajándék volt, a kiadó szerint gyerekirodalom, hát szerintem legfeljebb kamasz! Képek ITTEN.
De nem ússzátok meg, ha nem kattintotok tovább, teszek ide egy bájosat XDXD

Ez kérem alássan, ez itten a cseh vitéz, aki konkrétan kardélre hányja az egyik magyar vitézt. :D
Jankovics úgy osztja 12 részre a Toldi-éneket, hogy mindegyik rész előtt egy aranyozott iniciálé áll, az adott hónap horoszkópja. Természetesen az Oroszlánból indul ki. 

A feldolgozást érdemes kézbe venni, elmélázni a rajzok felett, de mint mű, egészen mást jelent felnőttként, mint iskolás korunkban. 
Toldi óvodai jele az úthenger lenne, és hiába felnövekedés-történet a rege, nekem sosem volt szimpatikus főhősünk. (Klasszikus ADHD, ugyebár) Sőt, azt már gyerekként, és most felnőttként sem értem, hogy miért kell legyilkolni egy egész farkascsaládot? Csak hogy hasonlítson Toldi Herkuleshez? 

Ugyanezen kérdések Jankovicsot is izgatták, a kötet fülszövege szerint:
'Arany Toldiját sokan illusztrálták, de arany Toldit még senki sem. Az arany a mesehős, a naphérosz színe. Ez illik a magyar Héraklészhez, vagy, ha jobban tetszik, Herkculeshez. Toldi Miklós nem suttyó falusi legényke lenne? Hát az olyan mesehősök, mint a Világhírű Kis Miklós, Aranyhajú Kis Miklós, Erős Jankó, a finn Kullervo micsodák?

Parasztlegények, egyszersmind naphéroszok. Arany János sokat tudott erről, tessék csak figyelmesen olvasni remekművét. Vajon miért tagolta épp 12 énekre a hónapok száma szerint? Mitől emberfeletti erejű ez a kis legény, akinek "még legénytoll sem pelyhedzik az állán"? Puszta kézzel dönti földre a megvadult bikát, akár a táltosok. Miért szorul bele annyi düh, amennyi csak a pusztító Napba? És annyi igazságérzet, mint a mindent látó napistenekbe? Hogy képes egy ültő helyében annyi húst magába tömni, annyi bort ledönteni a torkán, amennyit a görög Héraklész vagy a Nagyevő szokott?"