Weöres Sándor: A teljesség felé #69
A lét visszája és színe
Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a
változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó
lényeget mutatja.
Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben,
változatlanban pedig a képzelet.
Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akárhányszor
is megismétli, a változatlant akármennyire is megismeri, mégsincs róla
semmi érzékelése. Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli;
csakhogy a változatlan éppúgy vezeti a képzeletet, mint a változó
tünemény-sor az érzékelést.
Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az
állandóról lehetséges. A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat,
csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs semmi
szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.
Ha a változó „van", az állandó csak eszme; ha az állandó „van",
a változó csak lidérc. „Öröklét van" és „öröklét nincs", „Isten
van" és „Isten nincs", egyformán érvényes, aszerint, hogy az
állandóból, vagy a változóból nézed-e.
Forrás:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!