MARIANN KÖNYVTÁRA

Heltai Jenő: Csavargó Hát újra a kezembe veszlek  Kalandos élet vándorbotja!  Mer elfogott a nagy utálat,  A testem, lelkem belefáradt  A keserű, nehéz robotba. Leszek megint szabad csavargó,  Bűbájos álmok kergetője!  Ki mit se bánt meg, mit se fájlal  És könnyü szívvel, könnyü lábbal  Megy hegytetőről-hegytetőre. Maradjatok meleg kemence  Vállán ti lusta, gyáva macskák!  Én nekivágok az erdőnek  S részegre szívom a tüdőmet  A levegőddel, szent szabadság! A vak homálybul nekivágok  A fölkelő, vadsárga Napnak.  Nem kérdezem, mit ád a holnap,  Szememben új tüzek lobognak,  Szivemben új dalok fakadnak! Nem nézem azt, hová visz útam  Fönt a hegyek közt vad viharban.  Az én utam. Magam kerestem.  S ha végem ez lesz és a vesztem:  Hát legalább magam akartam! De addig élni. . . élni, élni!  Külömbül, mint a többi bamb...

Heltai Jenő: December  Nem pesti hónap: budai hónap, Kisvárosi, falusi hónap, Nem jazzal, rádióval hangos Vásáros, mai hónap: Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap, Gyermekéveink hónapja, A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé, A Megfagyott Gyermek hónapja, És Andersen kis gyufaárus lányáé, A fehérszakállú Mikulásé És a kisded Jézusé, Jóság és szeretet hónapja, A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté. Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön, Nincs, aki újra befűtse. Didereg az Ember, Haldoklik a világ. Ez a melegségre szomjas jégvilág, Mely időtlen idők óta koldusan nyeli Az áldott Nap maradék-tüzét, A türelmes föld gyérülő szenét És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit. Hová lett az isteni kenyér, Mely azért volt, hogy mindenkinek Jusson belőle egy karéj? Alig maradt belőle egy decemberre való Egy napra való Egy estre való, Egy karácsonyestre való! Talán imádkozni kellene! Vagy vi...