Bejegyzések

József Attila címkéjű bejegyzések megjelenítése

A hét verse - József Attila: Rejtelmek

Kép
József Attila: Rejtelmek Rejtelmek ha zengenek,  őrt állok, mint mesékbe’.  Bebujtattál engemet  talpig nehéz hűségbe. Szól a szellő, szól a víz,  elpirulsz, ha megérted.  Szól a szem és szól a szív,  folyamodnak teérted. Én is írom énekem:  ha már szeretlek téged,  tedd könnyüvé énnekem  ezt a nehéz hűséget. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/977090 Kép forrása: http://autumncozy.tumblr.com/post/165288419320

A hét verse - József Attila: Szürkület

Kép
[SZÜRKÜLET] Ez éles, tiszta szürkület való nekem. A távolban tar ágak szerkezetei tartják keccsel az üres levegőt. A tárgy-egyén mind elválik a többitől, magába mélyed és talán megsemmisül. Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm, de mint az eb, melyet gazdája megszidott s kedvetlenül borong a rideg udvaron s ha idegen jő, rávonít, de nem beszél, olyan most ő. Mihez foghatnék nélküle? Csak egy bizonyos itt – az, ami tévedés. Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe beléfogóznom. – Járni gyermek így tanul. Hisz gyermek is csupán azért nem lehetek, mert túlnyügös volnék, makacs és kétszinű, talán mivelhogy minden ember épp ilyen ravasz és csökönyös, ha az – hogy tudjam én? Az egyik rámkacsint s azt mondja, szép fiú s a másik: randa dög, megint nem dolgozol, de hasadat azt félted! (Hát ne féltsem-e?) Ez pénzt nyom a kezembe s így szól: Boldogulj, megértelek, szenvedtem én is eleget s amaz ellopja tőlem a szemetet is. Ez ideránt, az odahúz, ...

A hét verse: József Attila: Ősz

Kép
ŐSZ Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, hogy nyála már a téglákra csorog? Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell, de nem hittem, hogy itt van, ily közel, hogy szemembe néz s fülembe morog. 1935. okt. Vers forrása: MEK Képek innen:  http://autumncozy.tumblr.com/