MARIANN KÖNYVTÁRA

Júliusban a Végtelen ég alatt c. könyvet olvassuk Veronica Rossitól a Mini könyvklub negyedik fordulójában, ITT lehet majd a többiek véleményét olvasni. Mivel AniTiger volt olyan drága, hogy létrehozott egy közös olvasást a molyon, így még viszonylag időben is kezdtem el és fejeztem be a regényt.   (nota bene: EZ egy jó módszer, a további fordulókban is alkalmazhatnánk :D ) Fülszöveg, SPOILERES! A ​​bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.  Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.  A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ...

    A teve fohásza Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró, szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szeme kutat kutat. Még öt-hat nap kullog, baktat. Az itató tava távol, S oly rettentő messze meg az oázis. Erre utal az alábbi fohász is:   - Tevék ura!   Te tevél tevévé engem eleve,   teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.   Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,   de tévednél, vélvén,   vén híved neved feledve   elvetemedve   vádol.   Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,   mivel levet - vert vederbe   feltekerve - nem vedelve   lett betelve   a te tevéd szenvedelme.   Te nevedbe   legyen eme   neveletlen tevetetem   eltemetve! S evezzevel ava teve levelkévét kivilevelhevelteve. ***...

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :) Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek. Hát már megint csak kéthetes beszámoló lett ez a rovat, elnézést, de múlt héten nem igazán találtam témát hozzá, ha már a hét közepére esett a hónapforduló, és a havi olvasmányos bejegyzés . Amúgy lassan már több, mint 200 posztot tettem közzé, a tavalyi 110-hez képest idén már 96-nál tart a számláló :) Mint említettem már a nyári bakancslistás bejegyzésemben , jelenleg naptármódszerrel olvasok, azaz kvázi "előírom" magamnak, hogy az adott héten mit kell elolvasnom, és nem mellékesen mennyi svédet kell tanulnom. Ez utóbbival sajnos történt ...

"Ha már nem tudunk nagyok lenni, legalább legyünk tisztességesek." FÜLSZÖVEG: Mathilde 24 éves. Hivatalosan művészettörténet szakos egyetemi hallgató. Valójában a sógorának dolgozik, és a munkája leginkább abban merül ki, hogy álnéven kommentelget különböző honlapokon. A nagyvárosi fiatalok tipikus életét éli. Bulizik, pasizik, lazul. Aztán egyszer elhagy egy tekintélyes összeget, és ez – különösképpen a pénzt megtaláló férfi – megváltoztatja az életét. Yann 26 éves. Bár egyetemet végzett, egy bemutatóteremben dolgozik, ahol kis koreai háztartási robotokat prezentál az érdeklődőknek. Már két éve él együtt a barátnőjével, akivel egyre hűvösebb a viszonya. Egy majdhogynem vadidegen házaspárral kell elbeszélgetnie, hogy rájöjjön, valamit nagyon elrontott az életében. Hogy mi a közös a két párizsi fiatalban? Nem találják a helyüket, és lassan már elmenne mellettük az élet a maga kihívásaival, amikor… Anna Gavalda két – egymáshoz lazán kapcsolódó – kisregénye szórakoztat...

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a  VKP kihívás összefogó   bejegyzését. Júliusban a VKP hónap bloggere kitüntető cím Nikolettnek, az Emlékbuborék nevű, gyönyörűséges blog írójának jutott, ő találta ki nekünk ezt a bakancslistás poszt ötletet. Én ezúton is köszönöm, mert nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, tehát a bejegyzés egyúttal a komfortzónámból való kilépés is lesz :) Gondolom, nem meglepő, de így elgondolva vannak könyves és nem könyves, inkább élmény ötleteim nyárra. A könyves bakancslistám számos forrásból táplálkozik, még nem végeztem a várólista csökkentéssel, illetve eléggé elhanyagoltam a Könyvmoly párbajt is. Vannak még könyvfesztiválos beszerzések, amiket nem olvastam, most már recenziós kötetek is, illetve mindkét kerületi...

FÜLSZÖVEG: – Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott… Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.  És mégis…? És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?  Re...

Ha húz az örvény, kezembe kapaszkodj, kezedbe hadd kapaszkodjak; mi vagyunk az utolsó élő, örvénylő darabkái a múltnak. Minket köpött a nyár engesztelésül az út szélére, felszívott az aszfalt, lágyan olvadunk bele puha hullámaiba. Mécsesszívek égnek a tömény éjszakában, mécseskezek simogatnak egy sötét szobában. Ha szél támad, csak kavargunk, mint az elmebajos levelek; éjjelente egy foltba folyik a házak sora. Apró ezüst gyöngyökként te csüggesz a fülemből, minden egyes villanás egy-egy apró mosoly. Ó, miért is beszélek Rólad, miért nem csomagollak be egyszerűen és teszlek egy fiókba és hagylak úgy, és hozzád sem nyúlok, mert a szerelmet nem szabad piszkálni, és a boldogságot nem szabad piszkálni… Mert dicsfény ragyog körülötted,  és észre sem vetted talán soha; és ha nem vagy itt se haragudj meg rám, amiért nálam ágyaztam neked. *** Forrás: Kadma merengős oldala Képek innen .