Szabó Magda: Zeusz küszöbén

–



Mert hisz Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszal
duzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad.
Van, kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten…
Íliász - Devecseri Gábor fordítása

Újabb útinapló, a Hullámok kergetésének folytatása, amelynek jegyzeteit 1966 júliusában és augusztusban készítette Szabó Magda. Hat hetet töltöttek görög földön, ahol találkoztak az Őz ottani fordítójával is.
Athénban, az Akropoliszon jár az írónő, amikor elővettem egy másik könyvet, a Hellász fénykorát, hogy ne csak lelki szemeimmel képzelhessem el amit ő látott, hanem egy 1972-ben készült könyv mutassa meg nekem mit tekinthetett meg kortársa.

"Borzasztó furcsa érzés látni a felfelé masírozó és az aláereszkedő kettős hangyasort, magunkat is közöttük, s azt érezni, hogy halandók vagyunk, elmúlunk, de a hely, ahol járunk, örök, azt is, hogy tulajdonképpen nem is fontos, kik vagyunk; mióta az Akropolisz áll, mindig mentek rajta emberek, mindig is fognak menni, míg csak világunkat el nem pusztítja egy kozmikus katasztrófa, és voltaképpen mindegy is, ki hág ezeken a lépcsőkön magasra, csak mindig menjen valaki, csak sose vesszen ki az emberekből a szépség utáni szomjúság."


Nehéz olvasmány ez az útikönyv, nehezebb, mint a Hullámok kergetése, hiszen nem mindenki tud ennyire latinul, mint SzM, pláne nem biztos, hogy ekkora jártassága van a görög történelemben.
Ismét számos művészettörténeti kérdést is boncolgat a könyv, mint ahogy számtalan emberi anekdotát is elmesél, például, hogy Szobodtka Tibor szinte végigszenvedett egy hónapot a nyaralásukból ínygyulladással, hogy mennyire nem volt pénzük, milyen spórolósan éltek, naponta csak egy normális étkezést megengedve maguknak, vagy hogy milyen félelmeket kelt egy nyaralóban, ha nem beszél európai nyelvet az ottani vendéglátója, csak görögöt.

A kötet dupla szerkezetű, mert SzM édesanyjának ajánlotta, aki míg ők nyaralni voltak combnyaktörést szenvedett, majd mire az útikönyv megjelent, Jablonczay Lenke elhunyt. A kötet telis-tele van visszautalásokkal a múltra is, az írónő gyerekkorára, tanulmányaira, de főképpen többször világosan leírja, hogy titkon, a szíve mélyén zaklatott volt a nyaralás java részében, mert érezte, hogy tőle sok-sok kilométerre valami nagyon gyászos dolog zajlik, egy időben.
És mert író, a Fantáziában él inkább, mint a valóságban, hihetetlen pechszériáját egyetlen dolognak tulajdonítja, hogy leszólta Apollón szobrát.

"Mikor nyaralásunk utolsó hetében, Athénban, semmiféle orvosság nem használt, megértettem, hogy Apolló nem alkuszik.
Delphi rövidzárlata még lehetett véletlen, a rhodoszi epizód, a spárgamizériák, a tályogos fogak, Kósz szigetének millió bosszúsága, a koffer-ügy szimplán pech, az út azon a megtanulhatatlan nevű hajón annak a következménye, hogy Görögország nyáron egyszerűen nem bírja megfelelően ellátni turistái tömegét. Ám hogy Pireuszban késő éjszaka nem bírunk szállodát találni, s végül is ott kell töltenünk az éjszakát, ahol töltöttük, hogy később Athénban a normális hotel kényelmes, hűvös ágyában hat egymás utáni éjjelen altatóval sem tudom lehunyni a szememet, hogy a közel ötvenfokos hőségben egész héten át nem lehet zuhanyozni, mert a legelső kádba lépéskor a zuhany rózsástul-mindenestül kiszakad a falból és a kezemben marad, s hogy az utolsó, még görög földön töltött hajnalon úgy megütöm a fejemet a mosdó feletti üvegpolc éles sarkában, hogy csak úgy csorog a vér a homlokomból, és csinos kis lyuk marad a nyomában, és én, aki oly gyorsan és jól reagálok minden gyógyszerre, napról napra rosszabbul leszek, világosan mutatja, hogy mesterségem istene nem hajlandó csak úgy, ingyen, minden további nélkül megbocsátani – látszik, hogy nem keresztyén. Jó lesz minél 7előbb hazamenni a dühe elől, míg nagyobb baj nem történik, Létó fia mindig temperamentumos volt, az anyját sértő szavak miatt holtra nyilazta szegény Niobé gyerekeit, mit fog ez velem csinálni, aki nemcsak az édesapját, de őt magát is megsértettem. Míg az autóbusz Hellenikon repülőtere felé szalad velünk, bágyadtan, rosszulléttel küzdve azon tűnődöm, hogy otthon valami komolyabb akcióba kell lépnem, hogy Apollót kiengeszteljem, mert ez így nem mehet tovább – no persze, ha hazaérek valaha, s le nem rúgja a MALÉV-gépet a levegőből, búcsúüdvözlet-képpen."
Nem szabályos útikönyv ez a mű, és csak azért adok rá fél csillaggal kevesebbet, mert sajnos ehhez a kötethez vagy előzetes görögországi ismeret, vagy egy másik könyv segítsége kell, mert a nélkül az átlag, nem klasszika-filológus olvasó nehezen tudja követni a mitológiai utalásokat, számos történelmi, művészettörténeti hivatkozást.
Viszont megint azt fogom mondani, elhivatott SzM rajongóknak önéletrajzi elemei miatt kötelező olvasmány :))




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!