A hét verse - Reményik Sándor: Ne ítélj

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – 

Mit tudom én, honnan ered, 

Micsoda mélységből a vétek, 

Az enyém és a másoké, 

Az egyesé, a népeké. 

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: 

Erényt, hibát és tévedést 

Egy óriás összhangnak lássak – 

A dolgok olyan bonyolultak 

És végül mégis mindenek 

Elhalkulnak és kisimulnak 

És lábaidhoz együtt hullnak. 

Mi olyan együgyűn ítélünk 

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – 

Versben, s mindennapi beszédben 

Csak a szükségeset beszéljem. 

De akkor szómban súly legyen s erő 

S mégis egyre inkább simogatás: 

Ezer kardos szónál többet tevő. 

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen. 

Mindenre ámen és igen. 

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. 

Ámen. Igen. És a gonosztól van 

Minden azonfelül. 

Vers forrása:
ITT.