Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája

Recenziós példányt köszönöm a Twister Mediának!

Weboldal: http://www.twister.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/twister.hu

Moly: https://moly.hu/tagok/twister-media

FÜLSZÖVEG:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/soman-chainani-jok-es-rosszak-iskolaja

 Elbájoló egy fejezetcím, nemde? :D

Már január második hetében megkaptam recenzióra a sorozat első két kötetét, aminek a 13 éves nagylányom is nagyon-nagyon örvendezett, mert ő már tavaly elolvasta mindkét regényt, és előre megmondta, hogy szeretni fogom. Hát jól ismeri az ízlésemet Fanni, mert igen, tetszett az első rész, holott voltak benne kevésbé jól sikerült fejezetek is. 

A fülszöveg kicsit titokzatos, szokás szerint nem árulkodik a lényegről, de ha valaki belelapoz a könyvbe, rögtön meglátja, hogy két bentlakásos iskola diákjairól van szó a történetben. Számomra mindig élvezet majdnem mindegyik Disney mese, de gyanítom, hogy a Descendants (magyarul Utódok) nézői, Shannon Hale: Ever After High trilógiájának olvasói, de pláne a Once upon a Time ( Egyszer volt, hol nem volt) rajongóinak nem kell külön elmagyaráznom, hogy mitől is jó ez a könyv. Legyenek akárhány évesek is a nézők, legyen szó bármelyik nemről, a mesék világa jól esik a léleknek visszatérni, mindegy hogy éppen a Grimm testvérek történeteiről, vagy a Disney verziókról van szó.

 Alapból mondjuk az, hogy a jónak látszó lesz a rossz, a galádnak tűnő undok kis béka pedig felnő egy hercegnőnek, ez elég sablonszerű történet, de szerencsére 580 oldalba bőven belefért más esemény is. Az olvasóknak könnyű azonosulniuk a kevésbé szép, undoknak tűnő, fekete hajú Agathával, ahogy a véleményeket olvasgattam könyves közösségi oldalakon, blogokban, általában rajongás tárgya a személye.
 Azonban a másik főszereplő, a szőke hajú Sophie, ahogy a goodreadsen, a molyon is nagy utálat tárgya, kifejezetten üres fejű libának tűnik elég gyakran, pedig messze nem az. Megmondom őszintén, fic írói tapasztalatom az, hogy gonosz karaktert jóval nagyobb élvezett megalkotni, írni, mint a jót 😈  Mert a jóságnak, segítőkészségnek igazán kevés arca, formája van, valahogy mindig számítani lehet rá, de Sophie annyira kiszámíthatatlan, hogy az már magában szórakoztató. 

Ez a regény, ahhoz képest, hogy elvileg gyerekkönyv, meglehetősen sötét, karakteresen mélabús, én  a humort hiányoltam is belőle. Ha valamihez nagyon szeretném hasonlítani, hát Demona életét feldolgozó film, vagy a Harry Potter ötödik kötete jutna eszembe, mert bőven volt benne erőszak, vér, eltűnések, átváltozások, halál. Őszintén szólva nem is tudtam eldönteni, hogy vajon akik meghaltak, lévén ez egy mesebirodalom volt, ami párhuzamos a Gavaldon nevű emberi várossal, azok tényleg meghaltak, avagy sem? 

A másik, ami összezavart pedig az volt, hogy nincs időben, térben megfelelően elhelyezve a történet. Már az alapidőpont is kérdéses, amikor a két lány átkerült az iskolába, de pláne a mesevilágban nincsenek teljesen kifejtve a napok, hetek, hónapok, sokszor a történet csak egy-egy napra fókuszál, majd ugrik egyet az időben, aztán megint lelassít.
Ez például a Harry Potterben nincs így, ott vannak hónapok, ünnepek megemlítve, a mugli világhoz hasonlóan létezik Halloween, karácsony, húsvéti szünet. Danielle Paige pedig úgy oldotta meg sorozatában – Dorothynak meg kell halnia -, hogy másként múlik az idő Ózföldén, mint Kansasban.  Lehet, hogy ez csak engem zavart, mert túl felnőtt vagyok, de határozottan hiányérzetet keltett bennem.

Viszont amit nagyon szerettem, az a két főszereplő volt, Agatha rendkívül ügyes és okos, roppantul megnyerő személyiség, míg Sophie taktikái, kiemelten a szépségápolási ötletei olyantént gusztustalanok voltak, hogy az már jó. Tetszettek a tantárgyak, a tanórák, próbák, farkasok, tündérek, gorgók és kiemelten a Mesetlon, a mese Éhezők Viadala :)
Az is fantasztikus a történetben, hogy mennyi feminista karakter volt benne, habár a galádok esetében én ezt jelmeznek is gondolom, amivel megóvják a szívüket a csalódástól, hogy nem kaptak herceget. Mert azért titkon minden lány hercegre vágyik, bár hogy Tedrosra??
Khmm, én nem, de azért persze kíváncsi leszek, hogy mi lesz a folytatás a következő részben.
Elsőre 4 és fél csillag volt, egy hét múlva jöhet a következő rész  😍